Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
T. Szőnyi E.: Észak-Itáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xántus János Múzeumban
mető anyagát publikációra előkészítette 12 , melyben Méry E. feljegyzéseire támaszkodva megkísérelte a leletek síronkénti szétválasztását, de ez megnyugtatóan már neki sem sikerült. Az általunk tárgyalt lelettípus esetében már Lovas E. feltételezte, hogy a „B" terület 2. hamvasztásos sírjánál szereplő 9 csésze nem lehetett ugyanazon sír tartozéka. Tekintve, hogy nem hiteles ásatásból származnak, mi is valószínűnek tartjuk, hogy több, egymás közelében fekvő sír mellékleteiről van szó. A kézirat alapján a múzeumban meglevő edényeket azonosítani tudtuk. Egy elveszett, négy meglehetősen töredékes állapotban van. Az itt előkerült edények változatos formát mutatnak. Két kétfülű csészécske formája és díszítése nagyjából megegyezik, csak méreteikben van némi eltérés. 4. Az egyik meglehetősen töredékes, kettős csonka kúpokból kialakított kétfülű csésze, felső részén fogaskarcolt díszítéssel. X. J. M. ltsz.: 53.153.11. Szá.: 78 mm, Tá.: nem mérhető, M.: (töredékes) 55 mm, Fv.: 2 mm. (1. ábra 4., IV. tábla 4.) 5. A másik ép állapotban maradt fenn. X. J. M. ltsz.: 53.158.22. Szá.: 66 mm, Tá. : 26 mm, M. : 54 mm, Fv. : 2 mm. (1. ábra 5., IV. tábla 5.) 6. Egy másik fogasdísszel ellátott példány formája megegyezik a homokgödri temető 23. sírjában talált csészéével, oldalán azonban nincs barbotindíszítés. A kettős kónikus edénytest felső részén két hármas bordázású, kerek szalagfül látható, a fülek becsatlakozása alatt három sorból álló fogaskarcolt zóna. X. J. M. ltsz.: 53.153.9. Szá.: 78 mm, Tá.: 32 mm, M.: 58 mm, Fv.: 2,5 mm. Agyaga ennek is világosszürke, sötétszürke bevonattal. (2. ábra 6., II. tábla 6.) 7. A negyedik fogasdíszes példány annyira töredékes állapotban maradt fenn, hogy formáját meg sem kísérelhettük rekonstruálni. Valószínűleg szintén kétfülű edény volt. X. J. M. ltsz.: 53.153.13. (2. ábra 7., II. tábla 7.) 8. A Lovas-féle kéziratban szerepel továbbá egy kis méretű, fül nélküli, függőleges falú edény, melynek teste alul csonka kúpban folytatódik. Az edény felső részét öt barázda tagolja vízszintesen, közülük a három középső fogaskarcolással díszített. X. J. M. ltsz.: 53.153.14. Szá.: 58 mm, Tá.: 25 mm, M.: 50 mm, Fv. : 1,5 mm. (2. ábra 8., V. tábla 8.) 9. Egy sekély, inkább tál formájú töredékes darab díszítésével válik ki a pannóniai példányok közül. Az enyhén kettős kónikus edény pereme alatt vízszintes barázda fut, ez alatt vízszintes irányban sorosan elhelyezett ovális barbotinellipszisekkel díszítették, melyeket függőleges rácsozás tölt ki. Szűkülő alsó részén több soros fogaskarcolt dísz látható. X. J. M. ltsz.: 53.153.12. Szá.: 12 Lovas E., A győri kálváriái temető, kézirat, XJM Adattár. A temetőben hamvasztásos és csontvázas sírok egyaránt előfordultak, az érmek Marcus Antonius III vir ezüstdénárjával kezdődnek, de ez, valamint egy Nero-pénz (három helyen átfúrva), és Vespasianus pénzének egy falazott sírban való megjelenése még nem bizonyít a temető egykorú használatára. Titus, Domitianus, Nerva, számos Traianus és Hadrianus, majd Marcus Aurelius, Faustina és Septimius Severus érmei datálnak. A III. sz.-i érmek nagyon szórványosan jelennek meg, gyakoribbak a Constantinus-dinasztia érmei, és egy Valens-pénz is előkerült. Ezek szerint az I. sz. végétől a II. sz. közepéig használták a temetőt, a III. sz.-i használatra kevés adatunk van, míg a IV. sz.-ban ismét divatos temetkezési hely lett. A temető szép anyaga az összefüggések megbízható ismerete nélkül is publikálásra érdemes lenne. 8
