Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
T. Szőnyi E.: Észak-Itáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xántus János Múzeumban
ben szállították be a múzeumba a teljes leletanyagot (pl. a töredékeket sem), és az anyag többszöri átrendezése, költöztetése során a leletegyüttesek szétestek. Még a sírok számát sem ismerjük pontosan, mindenesetre 1888-ban már száznál több sírt ismertek 4 . Lovas Elemér összefoglaló munkájában 5 már csak általánosságban beszél a temetőről. Datálásra a pénzeket használja fel, Domitianus, Hadrianus, Traianus és Antoninus Pius érmein kívül a III— IV. sz.-ból már csak elvétve akadt egy-egy darab. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy elsősorban hamvasztásos temetkezéseket figyeltek meg, bár említenek szarkofágot, téglasírt, falazott sírt és egyszerű földsírt is. Lovas E. a hamvasztásos és csontvázas sírokat egykorúaknak határozza meg éppen a vizsgált edénycsoport előfordulása alapján. 6 A bencés gyűjteményből ma a Xántus János Múzeumban mindössze három darab homokgödri lelőhelyű észak-itáliai csésze maradt, noha a korábbi sírleltárokban 7 jóval többről van szó. Bónis Éva monográfiájában is szerepel egy olyan homokgödri csésze, amely ma múzeumunkban nem található 8 . A megmaradottakból kettő a 46. hamvasztásos sírból származik 9 . A sír egyéb mellékletei közül legfontosabbnak a Traianus-érem tekinthető, ez egyben az eltemetés időpontjára is hozzávetőleges támpontot nyújt. A sír mindenesetre nem lehet korábbi a II. sz. elejénél. 1. Az egyik edény világosszürke agyagból készült. Sötétebb szürke festéssel ellátott, középütt kissé behúzott, félgömb alakú, egyenes talpú csészécske, melynek középső tagolásához két, finoman bordázott kis kerek fül csatlakozik. Az edénytestet négysoros fogasdíszsáv osztja ketté. X. J. M. ltsz. : 53.145.14. Szá.: 63 mm, Tá.: 28 mm, M.: 66 mm, Fv.: 2 mm. (1. ábra 1., II. tábla l.) 10 2. A másik edény világosszürke agyagból készült, körte formájú töredékes pohár, egyenes, profilált nyakkal. A nyak alatt az edénynek kb. egyharmadát fogaskarcolás díszíti. X. J. M. ltsz.: 53.147.56. Szá.: 72 mm, Tá.: 34 mm, M.: 94 mm, Fv.: 1 mm. (1. ábra 2., II. tábla 2.) 3. A harmadik darab a 23. sírból származik. 11 Enyhén kettős kónikus alakú, kétfülű csésze, hasán felfelé álló lándzsa alakú levélkékből és szárakból kialakított domború díszítéssel. X. J. M. ltsz.: 53.145.8. Szá.: 78 mm, Tá.: 34 mm, M.: 60 mm, Fv. : 1,5 mm. Anyaga világosszürke, sötétebb szürke bevonattal. (1. ábra 3., IV. tábla 3.) A másik nagy győri római kori temető a Kálvária környékén terült el. Ásatásának körülményei és az innen előkerült régészeti anyag sorsa hasonló a homokgödriéhez. Az 1870-es években került elő a sírok zöme, de még a legutóbbi évtizedekben is találtak itt szórványosan temetkezéseket. Lovas E. a te4 Főgimn. Ért. 1888, 154. 5 Lovas E., Római temetők és sírok Győrött és környékén, Főgimn. Ért. 1933, 22. 6 Ugyanis az egyik kis csésze csontvázas sírból került elő: Lovas E., i. m. i. h. Ma múzeumunkban nincs meg. 7 Méry öblönykének nevezi ezeket a kis edényeket. Említi, hogy a 9., 10., 17., 24 sírokban is előfordultak: Főgimn. Ért. 1877/78, 99—101. 8 Bonis É., i. m. 134. XIX. t. 46. 9 Xántus János Múzeum (XJM) ltsz. : 53.145.14. és 53.147.56. Í0 Bónis É., i. m. 153. XXI. t. 6. 11 Bónis É., i. m. 148. XX. t. 52. 6
