Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Környei A.: A dunántúli Polgárszövetség 1919-ben

ségünket. Azért van az élet: küzdjünk, fáradjunk, szenvedjünk. Egymást szeretve, támogassuk egymás törekvéseit, mert jaj annak az intézménynek, jaj annak az országnak, ahol összetartás helyett érdekhajhászásból visszavonás és a régi ostoba zsarnokoskodás burjánzik föl. Hallom a nagy Istenember szavát: ha szeretet nincsen én bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc és pengő cimbalom, mely nyom nélkül vész el a pusztában. Azért tanuljuk meg szeretni egymást, legyünk becsületes, derék munkásai a hazának. Elszomorító, hogy napjainkban mindinkább kevesebb és kevesebb a minden mellékgondolat nélküli igaz, becsületes ember. Nem a megértés, a szeretet ma a jelszó, hanem az önzés. Hol van a régi családi élet?, a régi vallásos élet?, a tiszta hazaszeretet? A közéletben nem a nép boldogítása a cél, hanem egyes pártok és sehonnaik uralmon tartása. Akik szerények, akik nem szeretnek tülekedni, azok visszahúzódnak, aimi által még inkább szabad tér nyílik a hívatlanok számára. Gyávák vagyunk az igaz szó kimondásában. Hová jutunk így, hová jut az ország? Mások tűnnek fel helyettünk, akiknek pedig tradíciónknál fogva hivatásunk lenne a nemzetet vezetni, irányítani. Szabad-e ezt engednünk? Bűn ez őseinkkel szemben, akik örökségül a hazát, a vallást és a tiszta családi életet hagyták ránk. Ha végig tudnék száguldani a hazán és a felébredés és a feleszmélés magvát tudnám az emberek lelkébe széthinteni, talán nem volna annyi nyomorúság, annyi szomorúság. Ha mindnyájunk lelkét átjárja az erős nemzeti és vallásos érzés és megtanuljuk azt, hogy ne a csúnya haszonlesés legyen a célunk, hanem tudjunk a hazáért dolgozni és verejtékezni, a becsületesség és a tisztesség útján járni, akkor nem lesz hiábavaló fáradozásunk. De nem beszélnünk, hanem tennünk kell! A polgárságnak múltja van, a polgárságnak joga van élni, joga van akaratát érvényesíteni. És ez az ország akarata. Tegyünk félre vallási, pártpolitikai, nemzetiségi különbséget és tömörüljünk egy táborba, a polgárszövetségbe, mely politikamentesen akarja a polgárságot tömöríteni és egy hatalmas szervezetbe összegyűjteni. Ez nem alkalmi egyesülés akar lenni, hanem végleges, kiépített szervezet, amely a polgárságot a következő szervezetekre építené fel: 1. értelmiségiek szervezete, 2. gazdák szervezete, 3. iparosok szervezete, 4. kereskedők szervezete és 5. munkásak szervezete. A szövetség székhelye Budapesten van, szervezkedni azonban célszerűbb és jobb vidékenként. Dunántúl Népe! Hazádat, tűzhelyedet, vallásodat, családodat mented, amikor a Dunántúli Polgárszövetséghez csatlakozol. Budapest nem a nemzet, Budapest nem az ország. Kommunizálják és osszák fel maguk között a pesti aszfaltot, de a nemzet véren szerzett földjét bitang kézre nem engedjük; földünket mi idegeneknek oda nem ajándékozhatjuk, mert akkor mi, földönfutó koldusok és idegenek rabszolgái leszünk. Mi érezzük ehhez a földhöz való tartozandóságunkat, és nekünk volt Istenünk, volt hazánk, és akarjuk, hogy legyen Istenünk és legyen hazánk. De ember küzdj és bízva bízzál ! Még küzdenünk kell. 426