Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

szólt a sajtóról, valamint a szociáldemokraták központi lapjának, a Népszavának hatékonyabb támogatására hívta fel a hallgatóságot. 50 Hiányos volna a kép a vizsgált időszak mozgalmi tevékenységéről, ha nem tennénk említést arról, hogy időközben a győri kereskedelmi alkalmazottak és a szabó kisiparosok, illetve segédeik is kivették részüket a további szervezke­dés munkájából. Február vége felé a Fehérhajó szállóban igen jól sikerült nép­gyűlést tartottak a kereskedelmi alkalmazottak, amelynek napirendjén a hét­órai zárás, a vasárnapi munkaszünet, az adóreform-javaslat és az általános titkos választójog kérdései szerepeltek. Pfeiffer Sándor (Budapest) másfél órás beszédben ismertette a dolgozók helyzetét, a korábbi zárás és pihenőnap előnyeit, a fogyasztási adók tervezett emelésének káros kihatásait és döntő érvekkel, mozgalmi adatokkal támasztotta alá, hogy a kereskedelmi alkalmazottaknak, mint a proletárság egyik csoport­jának is folytatniuk kell a harcot az általános titkos választójog törvényes bizto­sítása érdekében. Ugyanezekben a napokban tettek lépéseket a helyi szabó kisiparosok és segé­deik is olyan irányban, hogy anyagi, gazdasági és szellemi igényeik védelmére szervezkedjenek és egyesületet alakítsanak. Már több ízben történtek részükről hasonló próbálkozások, de ezek nem jártak a kellő eredménnyel. Most osztály­harcos alapon indították meg újabb akciójukat, mert ráeszméltek arra, hogy máskülönben kezdeményezéseik kudarcra vannak ítélve. Március 15-én — mely ezúttal a magyar szabadságharc 60. évfordulójára való visszaemlékezéssel volt kapcsolatos — a szociáldemokrata munkásság kü­lön ünnepelt. Több ezres tömeg tolongott a Gabona téren, hogy ezzel is kifejezést adjon annak, hogy a 48-as forradalmi hagyományokhoz csak a munkásság ma­radt hű, csak a munkásosztály küzd a nép igazi szabadságáért, jogaiért, jólé­téért és kultúrájáért. Szívós Pál megnyitó szavai után Tatai Gyula ismertette a nap jelentőségét, majd a győri nyomdászok énekkarának műsora következett. Az ünnepség után a tömeg tüntető menet keretében követelte az általános titkos választójog mielőbbi bevezetését. 51 Kár, hogy nem állnak rendelkezésre az idevágó időszak rendőrhatósági jelentései, vajon miről számoltak be ezzel a demonstrációval kapcsolatban? Min­den bizonnyal nem tettek említést arról, hogy a karhatalom milyen brutális módon avatkozott be ebbe az akcióba, milyen embertelen módon igyekezett a tö­meget szétoszlatni. Még a józan gondolkodású polgárok is a legnagyobb felhá­borodással vettek tudomást a rendőrség durva eljárásairól. 52 Annál jellemzőbb, hogy a polgári lapok mégis a szocialistákat nevezték ünneprontóknak, a legsúlyosabb rágalmak és szitkozódások kíséretében. Barsi József azonban nem maradt adós a válaszadással. „Az ünneprontók" című vezér­cikkében — többek közt — az alábbiakat adta az uralkodó osztály tudomására: „Nem hazudtunk e napon, hanem igazat hirdettünk. Nem ámítottuk a népet, mint ahogy tette ezt a hazafias társadalom, piszkos sajtójával egyetemben, ha­nem felvilágosítottuk. — Tudtuk előre, hogy ünneprontóknak fognak bennünket deklarálni azért, mert volt hozzá elég bátorságunk azt elmondani, hogy amit az oligarchia erőszak folytán kénytelen odaadni, azt vissza is hódítja erőszakkal és ámítással. Népszabadság, melyet nem véd az egész nép ereje, védtelen báb 50 Na (1908) 10. sz. 51 Na (1908) 12. sz. 52 Itt jegyzem meg, hogy március 15-én Budapesten is nagy tüntetés volt a Petőfi téren. (MMTVD 4. k. 711.) 416

Next

/
Thumbnails
Contents