Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)
katasztrófa ismét alkalmat adott arra, hogy a hivatalos fórumok és rendészeti szervek alaptalan támadásokat, rágalmazási hadjáratokat indítsanak a szakszervezetek és elsősorban a munkahelyükről elbocsátott, volt malomipari munkások ellen. A tűz a malom úgynevezett koptatójában keletkezett, mely a malomigazgatóság hanyagsága folytán felügyelet nélkül maradt. Az amúgy is lecsökkent számú munkássága éppen abban a napszakban az esztergályosműhelyben és az udvaron dolgozott, így a rozoga állapotban levő hatalmas épület és teljes berendezése rövid idő alatt a lángok martalékául eshetett. A helyi polgári lapok és a tűzrendőri vizsgálat során közreműködő hatósági személyek természetesen mindjárt olyan hangvételű közleményeket, nyilatkozatokat jelentettek meg, amelyekben arra céloztak, hogy leginkább az elbocsátott dolgozók érdekében állhatott a malom felgyújtása. A Győri Munkások Lapjának szerkesztősége ezekre a gyanúsításokra írta — többek között — az alábbiakat: „Kijelentjük, hogy mindazok, akik a volt sztrájkoló munkásokat gyanúsítják meg a gyújtogatással, azok az igazgatóságnak fizetett bérencei, őrültek és agyrémben szenvedők, akik ezzel akarják a közvéleményt félrevezetni és megtéveszteni. Mi előre is meg tudjuk jósolni, hogy az úgynevezett vizsgálat ezután sem fog kideríteni tudni semmit, mert amit elfogulatlan és erélyes vizsgálattal ki tudna deríteni, azzal blamálná a rendőrséget, az iparfelügyelőséget és kompromittálná magát a malom tulajdonosát, Richards Richard lovag urat, akinek gőz-, illetve hengermalma úgy nézett ki belülről a tűzeset előtt, mint valami elhagyatott kis cigánylaposi vityilló!" 33 A hetekig tartó vizsgálat időszakában azonban korántsem szünetelt a mozgalmi tevékenység, már csak azért sem, mivel nagyon is közeledett október 10-e. Az a nap, amelyre országos tüntetést tervezett az MSZDP és a szervezett munkásság, hiszen ekkor kívánt újból összeülni a magyar törvényhozás, hogy a választójog reformjának régóta vitatott kérdésében is véglegesen állást foglaljon. Az egymást követő gyűléseken, összejöveteleken — a felszólalások kapcsán — a következő jelszavak hangzottak el: „Október 10-én szüneteljen a munka! — Október 10-e a jogot követelő és jogot váró nép ünnepe! — Ne legyen Győrött olyan szakmunkás, aki e napon dolgozik, aki e napon munkaszerszámot vesz a kezébe! — Legyen október 10-e az új Magyarország megszületésének dicső és ragyogó ünnepe!" A hivatalos rendőrkapitánysági jelentések csak a nagyobb létszámú gyűlésekről, fontosabb rendezvényekről adtak rövid tájékoztatót a városi tanácsnak. Ezek alapján is eléggé mozgalmas képet lehet rekonstruálni. Szeptember 1-én Takáts Sándor és társai győri gabonamunkások a Dunaszer 28. szám alatti kertvendéglőben, 15-én és 27-én Steiger Ferenc és társai vas- és fémmunkások a Nádor szállóban, illetve a Fleischmann-féle vendéglőben, 22-én Bors András és társai államvasúti munkások a Póder-féle vendéglőben, ugyanezen a napon Fribert József és társai kereskedelmi alkalmazottak a Fehérhajó szállóban, 24-én pedig Rosenberg Ignác és társai a győrszigeti Fürdőház helyiségében tartottak összejöveteleket, hogy megvitassák az általános titkos választójog problémájával kapcsolatos állásfoglalásukat és az október 10-i tüntetés, illetve munkaszüneti nap részletes programját. A gyűléseken átlagosan 150—200 munkás vett részt, fegyelmezetlenség vagy rendzavarás egyik alkalommal sem történt. A napirendi pontok persze több 33 Na (1907) 37. sz. 409