Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)
bérek és a durva bánásmód, a kizsákmányolás is nagy szerepet játszottak az elégedetlenség kiéleződésében. A memorandum pontjai különben a következőket tartalmazták: 1. a munkások visszavétele, a sztrájkból kifolyólag 1 évig senki el nem bocsátható, 2. teljes vasárnapi munkaszünet, 3. nagy ünnepeken a többi gyárhoz hasonlóan 48 órás munkaszünet, 4. a munkabérek 30 %-os emelése, 5. túlórákért 50 %-kal magasabb órabér járjon, 6. a felvett munkásokat legalább 6 napi munkára alkalmazza a vállalat, 7. a liszt- és korpamérők zsákonként 4 fillért kapjanak, 8. a távozó munkások motozását ne az utcán, hanem külön teremben végezzék, 9. tisztességes bánásmód és a bizalmirendszer elismerése. 28 König Mihály, a Back-malom igazgatója természetesen hallani sem akart a beadvány valamennyi pontjának teljesítéséről, a rendőrség viszont az egyezkedési tárgyalások eredménytelensége folytán feloszlatta a dolgozók sztrájktanyáját. Ez a lépés ismét csak olaj volt a tűzre, akárcsak az igazgatóság ama intézkedése, hogy Nyitráról és Szegedről toborzott munkásokat a malom üzemeltetésének megkezdése végett. E fejleményekkel párhuzamosan azonban más események is igen mozgalmassá tették az augusztusi heteket. A már említett munkabeszüntetést követő második napon, a szociáldemokrata párt győri vezetőségének kezdeményezésére népgyűlés megtartására került sor a Fleischmann-féle vendéglő kerthelyiségében, amelyen a rendőrségi jelentés szerint is legalább 300-an voltak jelen. Az elnöklő Skultéty Imre megnyitó szavai után Tatai Gyula vázolta a politikai helyzetet, a proletárság küzdelmeit, majd történelmi és gazdasági adatokkal bizonyította az általános titkos választójog törvénybe iktatásának mielőbbi szükségességét. Az összetartás érzése ebben a periódusban — nem csekély részben a megindult felvilágosító politikai oktató-nevelő munka hatására — lényegesen tudatosabbá vált a győri munkásság széles rétegeiben. Erre mutat — többek közt — az a momentum is, hogy a Győri Vagon- és Gépgyárban (aug. 9-én) a kovácsok sztrájkba léptek azért, mert a gyár vezetősége olyan embert állított munkába, aki gyalázta a szervezett munkásokat és becsmérlő módon nyilatkozott a szakszervezetekről. A dolgozók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kötelesek együtt munkálkodni olyan emberrel, aki nyíltan ellenségüknek vallja magát. Együttes fellépésüknek két nap múlva meg is volt az eredménye (bár cáfolta a munkaadó a valódi tényállást), a gyárvezetőségnek ugyanis el kellett bocsátania a gyalázkodó munkást a vállalat kötelékéből. 29 Ugyanennek a hétnek a végén demonstratív jellegű tömegmegmozdulás történt a szociáldemokrata szervezett munkásság által rendezett tüntető felvonulás és a vasárnapi népgyűlés keretében. A rendben lefolyt lampionos tüntetés a munkásosztály politikai érettségéről, fegyelmezettségéről, a győrszigeti fürdőház kerthelyiségében megtartott másnapi tömeggyűlés pedig a győri munkásság elszántságáról tett tanúságot. Érdekes összehasonlítást tenni e két rendezvénnyel kapcsolatban olyan szempontból, hogy a helyi munkáslap megbízható adataival szemben milyen bagatellizáló módon tett jelentést a győri rendőrkaüitányság a városi magisztrátusnak, illetve a belügyminiszternek. Míg a Népakarat a felvonulás és a népgyűlés résztvevőinek számát 4—5000-re becsülte, addig a ható28 Na (1907) 32. sz. 29 Na (1907) 33. sz. 407
