Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

iránt intézkedéseket kérelmezni", lényegében mégis csatlakozott a többi vár­megye feliratához, amikor az egyesülési és gyülekezési jog törvényileg történő szabályozását, megfelelő sztrájktörvény alkotását és a katonaságnak az aratási munkálatokhoz való kirendelésével kapcsolatban, a honvédelmi miniszter intéz­kedését kérte. 9 Időközben azonban más olyan események is történtek a megyeszékhely terü­letén, amelyek szorosan kapcsolódnak az első negyedév mozgalmi tevékenysé­gének krónikájához. Elsősorban ama fejleményekről kell említést tenni, ame­lyek negatív jellegük ellenére is még nagyobb elszántságra, az agitációs és szer­vezkedési munka további fokozására késztették a győri és Győr környéki mun­kásságot. Az ipari üzemekben kialakult rossz és tarthatatlan munkakörülmények sok vita tárgyát képezték, és nem egy alkalommal szolgáltak bérharcok, munkabe­szüntetések indítóokául. A győrszigeti Kohn Olajgyárban uralkodó embertelen állapotokról azonban kevés szó hangzott el, éppen ezért az egyik munkás —• Pátka Mihály — ,,A gyár rabszolgái" címmel vers formájában fejezte ki a saját és dolgozótársai elkeseredését, hogy felhívja az igazgatóság figyelmét a sérelmek mielőbbi orvoslására. A válasz azonban a munkakörülmények javítása helyett az elbocsátás volt, mely lépés nem csekély felháborodást váltott ki a munkások köreiben, főleg azután, hogy Pátka Mihály „Nyílt levél"-ben — többek között — az alábbiakat adta a Népakarat olvasótáborának tudomására: „Győrött talán egyetlenegy gyárban sincsenek a munkások annyi kellemetlenségnek kitéve, mint éppen a Kóhn Olajgyárban. Tapasztalhatták számtalan esetben, hogy a munkásoknak reggelizés és vacsorázás közben mennyi piszkot kell ételeikkel megenniük, mert nincs módjukban magukat evés előtt megtisztogatni, és mert sajnálnak tőlük egy félórai pihenőidőt. — A munkások különösen télen amiatt vannak kitéve a leg­több betegségnek, mert ebédidő alkalmával izzadt testtel kénytelenek kimenni az utcára dohányozni. — Három év alatt a magyar kir. iparfelügyelő urat egy­szer sem láttam a gyár belsejében, holott elkelne, ha szóvá tenné azt a szibériai állapotban levő folyosót, amelyen a munkásoknak mezítelen testtel kell végig­menniük, ha az öltözőből a gyár belsejébe mennek és viszont." Barsi József, a lap szerkesztője ehhez csak annyit fűzött még kommentár­képpen, hogy „ott, ahol egy ártatlan verstől annyira megijednek, mint az olaj­gyárban, bizonyára egyéb, nyomósabb okok vannak és szolgálnak a munkások fellazítására." 10 Február 2-án megalakult az Építőiparosok Győri Szövetsége. A hír egyma­gában véve nem lett volna meglepő, még kevésbé felháborító, hiszen a munka­adók is jogosan szervezkedhettek, és a megalakulást megelőző propaganda jel­igéje („tisztességes iparos szervezetlen iparossal, gyárossal vagy szállítóval nem dolgoztat!") is megtévesztő volt, az egész akció igazi céljait illetően. Amikor azonban az alapszabályok részletes rendelkezései nyilvánosságra kerültek, nem lehetett vitás, hogy ennek a szervezkedésnek az a tulajdonképpeni rendeltetése, hogy megtörje a szervezett szocialista munkások hatalmát, lehetetlenné tegye a szakszervezeteket. A szövetség végrehajtó bizottságának hatáskörére vonatkozó szakaszok pl. a következőket tartalmazták: a végrehajtó bizottság dönt afelett, hogy a mun­9 GySmL:l Győr vármegye alispáni iratai. 2649/1907. 10 Na (1907) 5. sz. 396

Next

/
Thumbnails
Contents