Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

kiemelkedő képviselője,- az akkor még nagyon is haladó nézeteket valló teoretikusa tartott előadást. A városháza közgyűlési terme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik szem- és fültanúi akartak lenni ennek az érdekes felolvasásnak és alakulási aktusnak, amely legfontosabb feladataként a nép művelését, oktatását tűzte ki céljául. A tudós előadó fejtegetései során — többek közt — az alábbiakat mondotta hallgatóinak: ,,A szocializmus és hazafiság, mint társadalmi eszme még nem ment át teljesen a nép köztudatába. Pedig kell, hogy a nép megismerje, mert életszüksége van erre a megismerésre. Eddig kígyót-békát kiabáltak a szocialistákra, hogy nemzetköziek és nem hazafiak. — A szocializmus szakszervezetre valóban nemzetközi, mert így védi meg a nemzetközi tőke kizsákmányolásával szemben a munkások érdekeit, mert így karolhatja fel a munkásmozgalmakat, s ezúton küzd a militarizmus ellen. — A szocializmus nem volt és nem lesz a hazafiság ellensége, de a hazaszeretet igaz és őszinte megnyilatkozását a nép szeretetében látja."

3 A beszéd bíráló, sőt kioktató jellegű kitételei különösen nagy felháborodást keltettek a polgári és klerikális helyi sajtóban, de súlyosbító körülményként könyvelték el azt is, hogy ezek a szavak éppen abban a teremben hangzottak el, amelyben azelőtt a modern eszmékről nem beszéltek, a világfelforgató szocializmusra pedig csak félve és gyűlölettel gondoltak. Mindez természetesen nem változtatott a tényeken, s habár a megalakuláskor még kevesen jelentkeztek tagfelvételre, a Győri Társadalomtudományi Kör kezdeti működésével kapcsolatban megnyilvánuló érdeklődés és rokonszenv arra mutatott, hogy az aktív közreműködők létszáma csakhamar emelkedni fog. Az esztendő első hónapjának nyugalmát az 1906. december 31-én tartott vármegyei közgyűlés is alaposan felkavarta, miután javaslatai csak egy héttel később váltak ismeretessé. A törvényhatósági bizottság ugyanis a kivándorlás kérdésével foglalkozott, és ennek a mindinkább súlyosbodó problémának a megoldása érdekében a következő előterjesztések elfogadását helyeselte: a szocialista propaganda lehetetlenné tétele, a szakszervezetek feloszlatása, újabb munkásegyesületek alakulásának megakadályozása, a földmunkások szövetségének feloszlatása, a Világszabadság c. sajtóorgánum elkobozása és haladéktalan beszüntetése, az egyesülési és gyülekezési jog további korlátozása. Az indokolás — többek között — az alábbiakat tartalmazta: „A kivándorlás csak azóta nő az országban, amióta a szocialisták izgatnak a birtokos osztály ellen. A mi népünk szereti hazáját, és ősidőktől fogva megelégedett volt helyzetével, csak azóta elégedetlen, amióta az elégedetlenségre a szocialisták izgatják.'"' Az egész problémakörnek ilyen módon való beállítása és a plénum elé történt tálalása érthetően csak még növelte azt a feszültséget, amely a győri, illetve Győr megyei munkásság és a hatósági szervek, úgyszintén az uralkodó osztályhoz tartozó helyi csoportok viszonyában amúgy is fennállott. Mérséklőleg és egyben elégtételt adóan csupán az a tény szolgált, hogy éppen az egyik józan gondolkodású és elfogulatlan földbirtokos, Lippay Zoltán

5 adott választ ezekre a rágalmakra, amikor az állandó választmány és az alispán jelentésére a következőket mondotta: „A nagymérvű kivándorlásnak Magyarországon egyedül a 2 MMTVD 3. k. 608. 3 Na (1907) 2. sz. 4 GySmL:l Győr vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. 701'1906. biz. 5 Lippay Zoltán a Tét környékén levő Csangota pusztán volt földbirtokos. 394