Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Hőgye I.: Katona Dénes levelei Xántus Jánoshoz

teni, milyen módon gondozni, felhasználni. Többször kéri, hogy a magvakat lehetőleg Amerika leghidegebb részein szedjék, hogy az akklimatizálás itthon könnyebb legyen, s ha tropikus magvakat küld, külön jelölje meg azokat. A küldeményeket előbb csak a maga hasznára, később pedig egy úgynevezett „Amerikai Társaság" számára kérte. A magvakért cserében előbb magvakat, majd pénzt küld Győrbe, Xántus családjának. Joggal háborodik fel, mikor a neki szánt és küldött amerikai magvakat, szőlővesszőt, gyökereket az Országos Gazdatársulat elnöke másnak adta, és hanyagság miatt a vesszők nagyobb része elpusztult. Xántus állandóan bíztatta, hogy gyakran írjon és mindenről, szeretett volna hazájából mindig új híreket kapni. Katona örömmel tett eleget ennek a kérésnek, s mint írta 24 nap alatt jut el a levél Amerikába és vissza is ennyi idő alatt kell, így kb. kéthónaponként válthattak leveleket. Katona valóban mindenről írt. Kérkedett grófi barátaival, akik részvényes társai lettek a hasznos ügynek az ún. Amerikai Társaságnak. A társaság célja az Amerikából kapott növények termesztése volt, Katona tanácsai szerint, szakmai irányításával. Ezért, amikor Xántustól megkapta a magvakat: mindet termelési, kezelési utasításokkal küldte tovább. Kérkedett Xántus barátságával is, akiről ezt írta „ ... a Xántus név egész Magyar honban nagy tisztelet tárgya.", vagy „ ... nagy tiszteletben vagyon Méltóságod neve honunk felső részein.. .".

3 Talált alkalmat hírül adni Xántus érdemeit, „szétkürtölte" az egész országban, vagy a Magyar Kertészben tette közzé leveleit, vagy lemásolva barátainak elküldözgette. A Győri Közlönyt azért járatta, mert Xántus cikkeit közölte, és barátait is rávette, hogy olvassák. Xántust és magát is joggal a nemzet jótevőjének tartotta, s a küldeményeket is „nemzetünk drága nevében" kérte. A levelekből kitűnik Katona gyakorlatiassága, előrelátása, de az is, hogy — minden fáradozás, meggyőzés ellenére — a magyarok csak olyan növényeket termesztenek szívesen, amelyeket rosszabb minőségű földbe lehet ültetni, mert a hagyományos növényektől a jó földet nem engedik elfoglaltatni. Néha túlrészletezte az Amerikai Társaság apró-cseprő ügyeit, a célját, eredményeit, a társaság új tagjainak bemutatását stb. Büszkén újságolta, hogy kezdeményezésére a társaság minden tagja a Xántustól kapott magvakból kikelt növényeket, a tisztelet jeléül „Xántus" elnevezéssel látta el, így volt Xántus-gyapot, Xántus-tölgy, Xántus-szőlő stb. Gyakran kért Xántustól tanácsokat is, de ezeket nem mindig fogadta meg, különösen a gyapot termesztésében, az indigó termesztésében és gyártásában tért el véleményük, mégis könyveiben Xántus véleményét is közölte, pl. az indigógyártás mexikói módját, melyet Xántus a legjobbnak tartott, Katona pedig a sajátját tartotta annak.

4 De szívesebben hivatkozott egy-egy növény 3 Idézet a 11. és 6. sz. levélből. 4 Az indigógyártás mexikói módja: „ ... a növényt... mielőtt virágjait kifejtené, napkeletkor learatják, haza hordják, a leveleket száraikról letépik, hordóba hányják, délután 4—5 órakor rájuk forró lágy vizet öntenek, erősen megkevergetik betakarják 5—10 perc után a szivadékot nagy teknyőbe szűrik, a levelek nedvét kifacsarják, a többi szivadékhoz szűrik. Azután a szi vadékot a tekenyőbe seprűvel kevergetik, míg meg nem hűl, és színe teljesen zöldre nem változik, ekkor nyugtatják, hogy az indigó a viztől leüllepedjék. Mikor ez megtörtént és az indigó fölött sárga viz látszik ezt leeresztik, az indigót megszűrik, rá tiszta vizet töltögetve megmossák, végre erősen megszárogatják. A mexicóiak tehát a gyártáshoz mész-vizet nem használnak, de a szivadék zavaros volta miatt azok meghűléséig nagy időt töltenek. .." Idézet Katona Dénes: Európai indigó netovábbja. Pest. 1869. Negyedik kiadás. 18. oldalán. 329