Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Rákóczi K.: Rómer Flóris hadbírósági pere

győztes visszatérésükkor a város lakói lelkes ünneplésben részesítették gróf Zichy Ottó ezredes katonáit.

34 Rómernek a Renddel való meghasonlása 1847—48 mozgalmas idejére esett. E válságos időben csupán diákjaira és a legszűkebb baráti kör megértésére támaszkodhatott. A fiatalság, diákjainak ragaszkodása volt az, ami kiragadta a sötét kétségbeeséséből. Fenmaradt levelei — melyek e korszak eseményeit idézik — szinte kivétel nélkül az ifjúság körében láttatják Rómert. Megtudjuk, hogy szeptemberben légiósok társaságában utazott Pestre, a forradalom tűzfészkébe, és az éneklő, szavaló diákok körében igen kellemesen tölti idejét.

35 A légiósok arra kérik, hogy tartson velük, legyen tábori papjuk, önkéntes jelentkezésének gondolata már Pozsonyban is felvetődött, de az elhatározáshoz mégis a főváros eseményei adták az utolsó indítékot, pontosabban az a nap, melyen a pestbudai tömegek felkoncolták Lamberg grófot. Rómer a szemtanú hitelességével írta le az eseményeket.

36 Soraiban a nép igazságos haragja kap hangot, mégis elhatárolja magát a népítélettől. Október 1-én kelt — egyik legszebb hangú — levele már forradalmi hitvallás volt.

37 E levél ismerete méltán arra késztette volna bíráit, hogy a „felhívás"-'hoz csatolva a corpus delicti súlyát növelje. Itt nyert világos és félreérhetetlen megfogalmazást a papi rendbe lépésének elhibázott volta. Nemcsak a válságból kivezető útra talált ember lelkesedése, a haza iránti szeretete és felelősségérzete kap hangot e sorokban, hanem megtalálható bennük az érzelmek másik pólusa: a gyűlölet is.

38 Csak a felfokozott lelkiállapot válthatta ki belőle azt a mély gyűlöletet és megvetést, amellyel ellenségei felé fordul. Életének e legválságosabb korszakában indokoltak e negatív érzelmek is. Lelkiismeretes szigorúsággal teszi mérlegre addigi életét, és élesen elhatárolja magát mindattól, ami rossz és téves volt: az álszent képmutatástól és farizeuskodástól, csak így jut el az önszabadításnak valóban forradalmi tettéig. A fényes, felfelé ívelő pályát ezért ketté tudta törni, és volt ereje ahhoz is, hogy az „egyiptomi húsosfazekak" helyett a tábori életet és a szabadságot válassza. Pozsonyba visszatérve bekapcsolódik a toborzásba, és e lelkesítő időszakban született meg a Pressburger Zeitungban közzétett felhívása volt tanítványaihoz. A vádiratból megtudjuk, hogy Rómer végigküzdötte a szabadságharcot. Nemcsak a dicsőséges tavaszi hadjáratban, hanem a vesztes csaták és kilátástalan harcok idején is ott volt a küzdők soraiban. A felismert igazság melletti legnagyszerűbb kiállás azonban a börtönévek idejére esett. A cselekvés és harc után a tehetetlen kiszolgáltatottság időszaka következett, és e szenvedésben nem megtörni — csak a legnagyobbak tudtak. Pedig nem akármilyen ellenséggel állt szemben. Ez az ellenfél tudta, hogyan kell az életerőt cseppenként kioltani a legerősebb férfiakból is. Sokan, kik túlélték a szabadságiharcot, a kazamatákban lelték halálukat. Olmütz után Josefstadt a következő állomás, és csak ötévi szenvedés után léphetett ismét a szabadok közé. Az önkényuralom éveiben a börtönviselt szerzetes^tanár még nem térhetett 34 Pozsony und der Freiheitskampf 1848/49. Pozsony—Bp. 1905. 3—35. o. 35 Arrabona, 1968. 10. sz. 143. o. 36 Uo. 37 Uo. 144. o. „Nem bírok ellenállni a vágynak..." Fraknói ismerte e levelet, az ő fordításában vált közismertté, tőle idézik a későbbi feldolgozások, i. m. 184—185. o. 38 E levélnek csak a heroikus, szép mondatai szerepelnek az eddigi feldolgozásokban, e markánsabb szín hiányzik az eddigi portréból. 324