Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Tompka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz (Kés a sírban)
csoportjánál előfordult, többnyire a bal oldalon. A 378. sírban a jobb oldalon volt a kés — magyarázatakor hozzászólt a viselet, ill. a megfordított világkép kérdéséhez, általában bal oldali viseletet tételezett fel, a kard viselésmódjára hivatkozva 17 . Kiss Attila a kések kronológiai szerepét hangsúlyozta a középkori temetőkben, hagyományuk esetleges eredetét is érintve 18 . Erdélyi I.—Ojtozi E.— W. F. Gening könyvükben a megfordított világkép kérdéséhez szóltak hozzá, László Gyulára hivatkozva: szerintük általában bal oldalon hordták a késeket, Nyevolinóban azonban négy női sírban a jobb oldalon találták — ismételten hivatkoztak U. Harvára (hogy ti. a csuvas temetkezéseknél a jobb oldalra került a kés). A lábnál előkerült övekkel (és rajtuk a késekkel) kapcsolatban menyasszonyi ruhára gyanakodtak 19 . Z. Cilinská igen szkeptikus a kések megítélésében 20 , mások — a régi és a modern szakirodalomban egyaránt — nem is foglalkoztak a kérdéssel a publikációk során 21 . A felvetett szempontok ellenőrzésére, kibővítésére, pontosabb értékelésére elsősorban a még publikálatlan kisalföldi temetők látszottak alkalmasnak. Bágyog-Gyürhegy 1905 táján kerültek innen az első leletek a győri gimnázium régiségtárába 22 . 1925 és 1927 között Lovas Elemér 26 sírt ásott ki, ezekből azonban, sajnos, a kések helyzetére nem nyertünk adatokat 23 . 1935-ben újabb véretekkel gyarapodott a gyűjtemény 24 . 1950-ben nagyobb munkaközösség (László Gyula vezetésével Szőke Béla, Csallány Dezső és Lipták Pál) 80 további sírt tárt fel 25 . A mintegy 800 sírós nagy temetőből 26 összesen alig több, mint 100 sírról áll tott következtetést vont le: szerinte a megfordított világkép nem általános a honfoglalóknál, inkább a különböző eredetű népi elemek jelenlétére utal: Nagy T., Avar kori temető és honfoglalás kori sírok Rákosról, Bud. Rég. XIV (1945), 494— 495. U. Harva egyébként Hudjakovnak számomra jelenleg elérhetetlen cikkére hivatkozott (Festschrift d. Mus. Kasan, 1922, 99., vö. U. Harva, Die religiöse Vorstellungen der altaischen Völker, FFC 125, Helsinki, 1938, 348.), méghozzá kőszobor („kamennaja baba") tőrviseletével kapcsolatban — ott a tőrt ugyanis a jobb oldalon ábrázolták, pedig — vélte Hudjakov — minden nép a bal oldalon hordja a fegyvert. Magyarázatképpen említi meg a csuvasokat, a másképp öltöztetést és a kés jobb oldalra erősítését. Nem derül azonban ki ebből világosan, hogy a csuvasok az életben bal oldalon hordták volna a kést! 8 László Gy., i. m. Arch. Hung. XXVII (1943), 59., ua., i. m. Bp., 1944, 470—472. 9 V. Hruby, Staré Mësto, Velkomoravské pohfebistë „Na Valách", Praha, 1955, 91., B. Chropovsky, Slovanské pohrebisko z 9. st. vo Vel'kom Grobe, S1A V—1 (1957), 174—214. Hogy az „ajándékkal" reálisan számolnunk kell, néprajzi példák is igazolják: a tuvaiaknál néha oda nem illő mellékleteket tesznek a sírba (tűkészletet a férfiaknak, férfipipát nőknek) : B. II. JJ-faHKOHOBa, O norpe6a;ibHO« oöpaae TyBHHu-íö TpyaM TyB. 3K n. IT., M—J\. 1960, 58—59. A kolozsvár-hóstátiak is így küldenek át a másvilágra tárgyakat rokonnak, ismerősnek: K. Kovács L., A kolozsvári hóstátiak temetkezése, Kolozsvár, 1944, 187—188. 10 László Gy., i. m., Bp., 1944, 87—89., V. Budinsky—Krcka, Prvé nálezy staroslovenskych radovych pohrebíst' hradistnych na strednom Slovensku, SSNM, XXXVI— XXXVII (1942—43), 13., A. Tocík, Pohrebisko a sídlisko z doby avarskej rise v Prsi, S1A XI—1 (1963), 160. 11 I. Borkovsky, Zelezné noze ve slovanskych hrobech, Slavia Antiqua V (1954—56), 358—367., ua., Pfemyslovská hradistë jako pramen historického poznani, PA 47 (1956), 348—359. 30
