Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya
mályosult. 81 Ezzel szemben Rábapatonán és Pusztasomorján az eredettel foglalkozó hagyományt nemzedékek őrizhették meg. 82 Ezt erősíti az a tény, hogy nemcsak a falu, hanem a környék lakosai is más eredetűnek tartják Rábapatona és Pusztasomorja népét. Ennek fontosságára nyelvészek hívták fel figyelmünket. Ha a környék magától eltérő eredetűnek tartja egy falu lakosságát, akkor ezzel utal annak az övékétől különböző életmódjára, gyakran idegen etnikumára. Természetesen a hallottak és olvasottak a környéken is befolyásoló tényezők. Ami hagyományos, az, hogy a rábapatonai embert mind külsőleg, mind belsőleg különbözőnek tartják önmaguktól, s ezt idegen (nem magyar) eredettel magyarázzák. Mindezek után kimondhatjuk, hogy Rábapatonán a besenyő eredethagyományra rárakódott egy folklorizált réteg (a besenyők lakhelye, bejövetelének ideje évszámmal). Ennek alapját a Harsányi Lajostól hallottak képezték. Mivel tudjuk, hogy Harsányi plébános mikor élt Rábapatonán, így az utolsó f olklorizáció idejét is meg tudjuk állapítani. Ez kb. 1920—25, tehát 50 éves, ami túl kevés idő ahhoz, hogy egységet alkosson az eredeti maggal. A már említett olvasott anyag is szerepet játszott ebben a folklorizációs folyamatban, de lényegesen kisebb jelentőségű volt. A hagyomány pedig befogadta az újat, alakult. Azonban az új ismeretek közül is csak azokat fogadták be, amelyeknek volt alapja. Amennyiben rontott ez az ismeretanyag az eredeti hagyományon, annyival életét is meghosszabbította, mert felelevenítette, újból beszédtémává tette. V. Az eredethagyomány éltetője, megtartója a közösség életében betöltött funkciója, mely funkció megmutatja az eredethagyomány helyét a hagyományos kultúrát alkotó elemek együttesében. 83 Természetesen a funkciók (a betöltött szerep) térben és időben éppen úgy változnak, „amint változnak a társadalom alkata, az ember belső szükségletei szerint". 84 Esetünkben etnikai csoportról, esetleg táji közösségről beszélhetünk. Az etnikai csoportnál egy alkatban és jellegben folytonosan változó, az állandóság kulturális jegyei nélküli történeti képződményről van szó. A táji közösség esetében a hagyomány — éppen Rábapatonáé is — a környékhez viszonyítva fáziskésést jelöl, melyet az okoz, hogy az alakító tényezők időben és térben nem hatnak egyszerre. Viszont mind a kettőre vonatkozik az, hogy különböző funkcióknak és funkcióváltásoknak a következményei, melyek mozgásba hozzák, éltetik az eredethagyományt. Rábapatonán kölcsönhatás van a zártság és az eredethagyomány között. (A zártság segítette az eredethagyomány megőrzését, az eredethagyomány pedig őrizte a zártságot a természetes elszigeteltség megszűnése után is.) Segítette a közösségbe kívülről jövő behatolás megakadályozását, s a falu népének a környék lakosságától való eltérését igazolta. Tehát az eltérő eredet zártságot, elzárt81 Pl. Tét lakossága többször is kicserélődött, s a földrajzi helyzete sem kedvezett egy hagyomány életben maradásának. 82 Vö. Péter L., A folklorizmus kérdéséhez. Ethn. LXXIX. (1968.) 163—169. A néptől átkölcsönözhetnek tudásanyagot, majd az visszakerülhet a néphez. 83 Honti J., Válogatott tanulmányok. (Bp. 1962.) 261. 84 Gunda B., A funkcionalizmus kérdése a néprajzban. (Kolozsvár, 1945.) 10. 247
