Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya

a korábbiak elhomályosultak, s az új betelepülők hagyományát Őrizték meg és adták tovább.

70 A néprajz bővelkedik olyan példákban, amelyek igazolják, hogy egyes folklórjelenségek hosszú időn keresztül megőrződnek (pl. hitvilág, népköltészet). Miért lenne elképzelhetetlen ez a történelmi hagyományok esetében? őrizhették ezeket nincstelenek, írástudó zsellérek, melyre nem is egy példát találunk.

77 Nemcsak a letűnt századokból, hanem napjainkban is. Pl. Kertai József nincstelen zsellér volt a falu hagyományainak legaktívabb őrzője és továbbadó ja — „mindent tudott" — mondták. Az archaikus vonásokkal rendelkező szájhagyományozó alkotásmód fennmaradását lehetővé tette a paraszti élet meghatározottsága és a kötött feudális rend is.

78 Ha figyelembe vesszük, hogy az írásos források nem adnak kellő részletezettségű képet a középkorban lejátszódott népmozgásokról, akkor nem találunk ellenbizonyítékot arra, hogy a kultúra egyes elemei egy kisebbséget képező csoport hozadékaként élhetnek tovább.

79 Mindezek mellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az írásbeliség korszakában is a népi kultúra hagyományozódással, szóbeli úton terjedt. Természetesen a hagyományt sok külső ráhatás érte élete során, amelyek alakították, rajtahagyták nyomukat. Legtöbbet a szóbeli közlés és az olvasmányélmény módosított rajta. A gazdasági-társadalmi viszonyokban történő változások ugyancsak befolyásolták. Főleg a közösségi életben betöltött szerepére, funkciójára voltak hatással. A változás azonban még nem jelent pusztulást. Ami jelenleg egyik legfontosabb alakító tényezőként számbajöhet, az a közkedvelt már említett' vármegyei monográfiák és a faluban 1920—40 között élt Harsányi Lajos plébános tevékenysége. A 95 éves Kovács József szerint Harsányi Lajos minden szombaton előadást tartott a férfiaknak. Amint mondta „a tudott csak igen-igen sokat a falurú". Ezeken az előadásokon beszélt a falu történetéről és a besenyőkről is. De a besenyő eredethagyományról gyakran és szívesen kérdezte meg az öregeket. „Az öregek má azelőtt is beszíték, mielőtt Harsányi mondta. Meg a Harsányi plébános úr is mindig kírdezgette az öregeket, az ín idesapámat, meg az ín öregapámat is. Mindig azt kírdezte tőlük, mer mindig a besenyők után kutatott."

80 A jelenlegi plébános, Tősér Imre is említette, hogy Harsányi Lajos szívesen beszélgetett a falu történetéről az öregekkel. Nézzük meg, lehetséges-e az, hogy az eredethagyomány folklorizáció eredménye csak, melynek alapját a Harsányi plébánostól hallottak képezik. Egy-egy falu eredetének, történetének az esetek többségében leghívebb terjesztője az iránta érdeklődő pap vagy tanító. Ilyen Rábapatonán kivül máshol is létezett. Pl. a vármegyei monográfia írók Bezit, Bezenyét, Beledet besenyő eredetűnek említik, s ez mégsem vált itt hagyománnyá. Tét község oklevélileg is igazolható besenyő szállásterület, amit Süke László ny. tanító nem egyszer elmondott az iskolás gyermekeknek, de még a felnőtteknek is. Azonkívül, hogy néhány ember tud róla, nem él közöttük hagyományként. Ezekben az esetekben a szóbeli és írásbeli közlés ellenére sem jött létre eredethagyomány, mert hiányzott a hagyományalap, vagy ha volt is, valami következtében már elho76 Kováts V., Szigetvári történeti néphagyományok. I—

II. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1961 és 1962. (Pécs, 1962 és 1963.) 249—285. 77 L. Ortutay Gy., Az iskolai nevelés szerepe parasztságunk kultúrájában. Ethn. LXXIII. (1962.) 500. 78 Uo. 501. 79 Barabás J., A néprajzi kutatás és az írásos források. Ethn. LXXII. (1961.) 144., 145. 80 Horváthné Kertai Margit 63 éves. 246