Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya
községekben is. A közölt formában azonban csak Rábapatonán található, másutt azt tudják csak, hogy „a patonaiak besenyők". Nincs alapunk feltételezni, hogy csak egy faluban élhetett a hagyomány. Teljesebb formában ismerhették a környéken is. Azt azonban el kell vetnünk, hogy etnikus specifikumként létezhetett, mivel valószínűtlenebb és problematikusabb annak történeti igazolása, miszerint a környék is besenyő szállásterület lett volna. Amennyiben viszont élő volt a hagyomány, úgy passzív hagyománykincset alkotott, melyre ilyen formájú megőrzése enged következtetni. Mint említettük korábban, Pusztasomorján is besenyő eredetűnek tartják a magyar lakosságot. Azonban ha a két hagyományt összevetjük, egyezést csak a földrajzi környezet és a lakosság foglalkozásának meghatározása mutat, de ezek vándormonda-elemek. Egy szigetszerűen élő hagyománnyal állunk szemben, ami valamikor több faluban élt. Ennek igazolásaképpen említjük meg, hogy a volt Mosón megyében az 1930-as években Ruff Andor még monda formájában találkozott a besenyők említésével. Tard vezér mondájában a zűri besenyők azzal bűnhődtek pogányságukért, hogy lelkük éjszakánként bolygótüzek formájában járta a vidéket. 70 (Nagy kár, hogy a szerző erősen átdolgozva közli a mondát.) Szüts Ferenc Mosonmagyaróvárott őrzött kéziratában olvashatjuk azt, hogy meglepődve tapasztalta: „egész Nyugat-Magyarországon él a tudat, hogy besenyő maradvák". 71 A szigetszerűen élő hagyomány, valamint a népnév említése erősíti azt a feltevésünket, hogy az eredethagyomány rendelkezhet történeti alappal. 72 Ellenvetésként felmerülhet az idő kérdése. Lehetséges, hogy a népemlékezet a XIII. századtól őrizné? Fluktuáció esetében aligha. Azonban itt még a török hódoltság idején sem cserélődött ki teljesen a lakosság, létezett egy állandó mag, mely őrzője és továbbadója lehetett a hagyománynak. Ezt elősegítette a már említett földrajzi zártság is. Adatközlőim szerint: „Ügy el vótunk mink zárva itten, hogy míg a szomszíd falu nípít is úgy ismerte a patonai ember, mint az amerikait.". A század elején még mindig ez volt a jellemző. Jelentősebb változás csak az első világháborúval következett be. Ezt a zártságot igazolják az anyakönyvek is. Átnézve őket azt tapasztaljuk, hogy a falu jó része endogám. Hasonló különállást, a környéktől való eltérést őriz a moldvai csángóság eredethagyománya 73 , a kalotaszegiek tatár eredete 74 , a matyók eredete. 75 De hozhatunk példákat az eredethagyomány kontinuitására is. Szigetvár ostroma után a lakosság egy része elpusztult, más része elmenekült. Helyükbe a törökök bosnyákokat telepítettek be. A horvát ajkú lakosság között ma is él, hogy Szigeten ők az őstelepesek. Ezt vették át a magyarok is, mivel a teljes lakosságcserével 70 Ruff A., Mosón megyei és környékbeli népregék, mesék és mondák. (Mosonmagyaróvár, 1938.) 71 Ugyancsak ő említi forrásokra való hivatkozás nélkül, hogy „sok besenyő fulladt a Fertőbe Zulta vezérükkel. Ezért a helyükbe újabb besenyőket és oroszokat kellett telepíteni". Mosonmagyaróvári Hanság Múzeum Adattára. Itt köszönöm meg Pusztai Rezső szívességét, aki a kéziratra felhívta figyelmemet. 72 Sajnos, már igazolt hagyományokkal (székely, göcseji) nem mutat egyezést, így ki kell zárjuk az efajta vizsgálódást. 73 Erdélyi Zsuzsanna szíves közlése. A földrajzi zártság és a funkció segítette a megőrzést és a továbbadást. 74 Szendrey Zs., i. m. 168. 75 Uo. 245
