Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya
vánul meg. Konkrét valóságalappal rendelkezik, amit igazol a „Tobán" 53 elnevezés, valamint az, hogy a falunak ez a része ma is a régi Rába mellett található, mely a közlekedésnek egyetlen, a megélhetésnek pedig egyik forrása volt. (Tehát a földrajzi adottság kínálta lehetőséget használták fel.) A földművelés megjelenését későbbre teszik, hisz erre a terület mocsaraival, vizeivel alkalmatlan volt. A föld művelhetővé tételét pedig kevés ember nem is tudta megvalósítani. A lakosság számának növekedésével fokozatosan tértek rá a földművelésre és az állattenyésztésre. Tehát a gazdasági fejlődés szorosan kötődött a földrajzi tényezőkhöz, a táji adottsághoz. A termelési mód adott fejlettségi foka, illetve fejletlensége volt az oka annak, hogy a táji adottságok nagy befolyást gyakoroltak a gazdasági életre. (A foglalkozásról mondottaknak a sokáig űzött halászat és vadászat, vagy olvasmányélmény is szolgáltathatta az alapot.) Mindkét csoportot a szülőföld iránti szeretet és érdeklődés hatja át. Általában elmondható, hogy egy falu lakosságát foglalkoztatja településének létrejötte. Leggyakrabban két kialakulási helyét nevezik meg a községnek. Az első háború vagy természeti katasztrófa következtében elpusztult, ezért új helyen hozták létre az új falut. Ez a mozzanat az élet megindulásának a szimbóluma. Ritkább annak említése, mikor a lakosság növekedése miatt települnek más helyre. Mindkét motívumcsoport hasonlóan más motívumokhoz, epikus keretek között jelenik meg. Mint a valóság művészi elsajátításának legkisebb egységei a mondában láncolatot alkotnak, ugyanakkor egymástól elválaszthatók. Tehát különböző motívumok ugyanabban a mondában, egyező motívumok különböző mondákban jelenhetnek meg. Ez okozza az egymástól távoleső vidékeken, s egymással nem rokon, vagy kapcsolatban nem levő népek mondáinak hasonlóságát. 54 Vegyük ezek után a tulajdonképpeni eredethagyományt, a II. csoportot. Állhat egymagában is, ez a gyakoribb, de mondamotívumok is kapcsolódhatnak hozzá. (L. fentebb a közölt teljes szöveget.) Egy helyi eredethagyomány áll előttünk, melynek a forrását kell először megállapítanunk. Erre három lehetőség kínálkozik: 1. a szociális miliő, 2. a geográfiai környezet, 3. a lezajlott történelmi események. A szociális miliő nem inspirálhatta ezt a hagyományt, mivel általában az a bizonyos mértékig osztályellentéteket tartalmazó mondáknak a forrása (pl. Rákóczi-mondakör). Ez esetben a geográfiai tényező sem hagyományképző, ugyanis nem indokolja a falu lakosságának eredetét, csupán csak keretet ad a hagyománynak. így most már csak azt tételezhetjük fel, hogy — mint általában az eredethagyományoknál — a lezajlott történelmi események szolgáltak itt is forrásul. Vizsgáljuk meg tehát a történelmi tényeket, hogy ezek segítségével megállapíthassuk, milyen népesség és mikor telepedett meg a mai Rábapatona területén. Mivel az eredethagyomány besenyőket említ, ezért e népcsoport betelepülésének lehetőségét nézzük meg. A besenyők bejövetele a Nyugat-Dunántúlra, így a Rábaközbe és a Fertő 53 Hn. A település egyik legrégibb része. V. ö. Révai Nagy Lexikona 17. (Bp. 1925.) 786. és Bálint S., Szegedi szótár II. (Bp. 1957.) 532. 54 Voigt V., A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez. Ethn. LXXVI. (1965.) 200—220. 242
