Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya

terjed, — földművesek, munkások, mesteremberek, papok, pedagógusok, alkalmazottak. Vallásuk római katolikus, a községben őslakók, magyar anyanyelvűek. Amit elmondottak, hangsúlyoznunk kell, nem monda. Történeti hagyomány, vagy hagyomány jellegű elbeszélés, orális történelem. Ez nem egyértelműen folklór, összetevője az emlékanyag és az írásbeli forrás. Nem költői hagyomány, egyik minőségi egysége a visszaemlékezés, mely elhalványult tényismeret, különböző intenzitású érzelem. De lehet hagyományos epika és hiedelem is.

13 Nevezhetnénk ezt a történelmi eseményeket sajátosan értelmező hagyománynak is, melynek kimutatása a folklorista, elemzése pedig a történész feladata.

14 Az idők folyamán természetesen állandó alakulásnak, változásnak kitett, azonban ez nem érintheti az előadottak lényegét, az egész hagyomány történeti jellegét. Állhat egymagában, de beépülhet valamely monda keretei közé is, amely meghosszabbítja életét.

15 A vizsgált rábapatonai eredethagyomány olyan együttest alkot, melyet három önálló részre bonthatunk. Tulajdonképpen mondamotívumoknak is nevezhetnénk ezeket, melyek egyes esetekben mondát alkotnak, esetünkben pedig egy lekopott hagyományhoz kapcsolódva élnek tovább. Mielőtt a motívumokat megvizsgáljuk, bemutatjuk magát az eredethagyományt. Két variánsa ismeretes. Az egyik szerint a besenyőket betelepítették a községbe, amit egy nagyobb pusztítás előzött meg, melynek során a magyar őslakosság kiveszett. „Az eső Patona a Beszterin vót, az országút meg a vasút között (Ikrény és Patona között). Mikor vót a tatárjárás, akkor csak azok marattak meg, akik a Tohérba menekűtek. A többit legyíkúták. A besenyőket a tatárjárás után telepítettík be. A falunak csak egy rísze besenyő, mer marattak az ősmagyarokbú is itt azír. Már kezdetbe csak halászattá' meg vadászatta' foglalkoztak. Itt vót az avitt Rába, az cikk-cakkos vót, mint a kígyó dereka. A halászok a rígi Rába parton telepettek meg. 7—8 család lehetett. Itt körbe mind nád meg víz vót. Az vót Puszta Patona. Aztán a folórú lett Rábapatona. Ahogy nőtt a kössíg, úgy fejlődött a mezőgazdaság."

16 A másik variánsban az őslakók besenyők, kik csak később keveredtek a magyarokkal. „A legelső települők vótak itt a besenyők. Édesapám meg öregapám mesít errű. Ezek vótak a legeső telepesek. Ezek halászok vótak. Nem is itt vótak, hanem Ikríny és Patona között a Beszteren, ott vót egy kis tanya, ott laktak. 13 Li. Ferenczi Imre kutatásai. — Ferenczi I., A népmonda (Valóságélmény, hagyomány, költészet). Kandidátusi értekezés tézisei. (Bp. 1968.) — A mondakutatás módszertani kérdései. Kandidátusi értekezés. III. fej. (Szeged, 1967.) — A történelmi események mondai megformálása. Kandidátusi értekezés. VII. fej. (Szeged, 1967.) — A népmondakutatás néhány elvi kérdése. Műveltség és Hagyomány. III. (Debrecen, 1961.) 201—211. — Történelem, szájhagyomány, mondahagyomány. Ethn. LXXVII. (1961.) 49—73. — Huszita emlékek és a néphagyomány. Műveltség és Hagyomány. V. (Debrecen, 1963.) 107—'131. — Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem alakja az abaúj-zempléni mondahagyományban. Ethn. LXXI. (1960.) 389—436. — A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományában. Déri Múzeum Évkönyve 1962—1964. (Debrecen, 1965.) 243—269. — Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban. Déri Múzeum Évkönyve. 1960—1961. (Debrecen, 1962.) 2115—233. 14 Vö. Szentmihályi I., A göcseji nép eredethagyománya. (Bp. 1958.) 16. 15 Szentmihályi I., i. m. 16. 16 Németh Imre 71 éves. 237