Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

B. Sergő E.: A döri kerámia

Mikor berakodott, a kemence oldalát még egy sor téglával meg is magasítja, hogy jobb huzatot biztosítson. Ezenkívül nádpallóból szélárnyékot is csinál, hogy a szél ne befolyásolja a tűz erejét és irányát. Tüzelőnek mázzára égetésnél csak tiszta fát szabad használni. Magasabb kalóriájú fát igyekszik szerezni erre az égetésre, mert ilyenkor nem lángra, hanem erős tűzre van szüksége. A tüzelés, égetés 5—6 órán keresztül tart. Ilyenkor is beszélgetnek, mesélnek a tűz mellett. Őszi időben vasvillára tűzve kukoricát, tököt sütnek. Ismerősök faszenet kérnek a tüzelés közben. Mikor a fazekas úgy találja az idő múlásából és a tüzelés menetéből, hogy elkészült, kiégett az edény, előkeresi a nézőket és a kajmó segítségével kiveszi őket. A kemence szélére teszi a nézőt, ott várja meg, amíg az izzó, mázas cserépdarab lassan lehűl és fokozatosan előtűnik a sima barna máz. Készen van az edény. Nem lángol a kemencében a parázs. Kövekkel berakja az edény száját, — nem a tévővel, hogy be ne fúljon. Este még kijön, megnézi, nem okoz-e tüzet és a jól végzett munka tudatával lefekszik. Reggelig hagyják hűlni az edényt. Akkor megy ki az egész család a kemencéhez. Tisztább, rendesebb ruhát vesznek magukra. Hiszen ez a munka már nem olyan piszkos, agyagos, mint a korábbiak voltak; a pillanat inkább ünnepélyes, amikor megbontják a kemencét. Hiszen most dől el, hogy a sok befektetett munka, anyag nem volt-e hiábavaló. Most tudják meg, hogy szépen égett-e ki az edény, gyorsan elkel-e a vásáron, és ezzel biztosítva van-e a család kenyere. Leszedik a magasító téglasort, kibontják az edényt. Beáll a fazekas a kemencébe, adogatja a családnak az edényeket. Ök mindjárt válogatják eladásra, raktárra vagy javításra. Amelyik edény a tűzben ragacsos, sebes lett, annak élét ráspóval el kell venni, és kályhafestékkel át kell húzni. így már készen van az edény, vihetik piacra, vagy az edénykereskedőnek. Fekete edény égetése A fekete edényhez ugyanúgy készítik elő az anyagot, mint a vörös edényhez. Még a kaviccsal való csiszolás is ugyanúgy történik, mint a vörös edénynél. Csak a korsók díszítésénél van bizonyos eltérés, mert a nagy fekete aratókorsót ujjbenyomásos díszítéssel körben abrincsolja. Ez az abrincsos korsó. (50. ábra.) Az égetésnél van a legnagyobb eltérés a két technika között. Mielőtt a fazekas a fekete edény égetéséhez kezdene, gondosan kijavítja a kemencét. Nagyon kell ügyelnie arra, hogy legkisebb repedés se maradjon a kemence falán. Ahol nem találja elég szilárdnak a falat, ott kőműveskalapáccsal kibontja. Felesége pelyvás sarat tapos, és ezzel tapasztja be a fazekas a kijavított kemence téglaközeit. Rakodásnál arra vigyáznak, hogy minél több edény férjen el benne, mert feketéből csak addig lehet rakni a kemencét, amilyen magas a fal. Éppen ezért feketéből még mindig készítettek fületlen tejesfazokat, mert abból több fért a kemencébe, „Mert vannak még olyan öregasszonyok, akik azt keresik". A rossz cserepek felrakása és a fohászkodás után nádtörekkel alágyújtja a fazekas a kemencét. Az első köteg rőzsét még vasvillával tartja egy darabig, azután, mikor a láng már feléledt, tovább már csak rakni kell a tüzet. Tizenkét köteg rőzse elégetése után nagyjából már kiégett az edény. Ezután már hasábfával tüzel tovább. Ha nagykemencében égetnek, 3—4 öl fa is elfogy, mert a fekete 228