Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

B. Sergő E.: A döri kerámia

Tésztaszedő, mácsikszedő. A már esztergált és kilyukasztott fejet borítja a márványlapra a fazekas. A nyél helyét megvizezi, fülfölddel megkeni, a sodort nyelet felragasztja. Jobb kezének hüvelyk- és mutatóujjával rádolgozza. A végét hegyesre hagyja, nyújtja, lesimítja és a nyél végét csigavonalban visszahajlítja. (46. ábra.) Melence jellegzetesen régi fület kap, az ún. szakállas fület. Ezt úgy készíti, hogy a fület teljes hosszában ráhelyezi az edény szélére és óvatosan megnyújtja, közepén jobban kihúzza. Az egész fül fölülről félkörös formát mutat, oldalról észrevehető, hogy a félkörös formát mutató fül lefelé áll, hogy jobban meg lehessen fogni a súlyos edényt. Kezével, majd bőrrel is elsimítja a felragasztás helyét. (47. ábra.) Lábulábas már csak kérésünkre készült, de a mester emlékezetében még élénken élt a készítés módja. A kereslet hiánya miatt nem készítette. (48. ábra.) A szokott lábas formát készíti, azonban három lábat és egy nyelet helyez rá. Félszárazon ragasztja föl a lábakat és a nyelet. A nyél helyét megvizezi, majd a szélesebb végét tapasztja oda. Jobb kezének hüvelyk- és mutató-, valamint középső ujjával dolgozik, a nyél végét hegyesre húzza. Utoljára a hegyes végét visszahajtja: „gombját" hajlít. Mikor a nyelét ragasztja, egyszerre fogja a lábas felső és alsó peremét, hogy el ne görbüljön. A nyél elkészülése után vizes kézzel kívül-belül elsimítja. A lábak készítése: a lábak helyét megvizezi, fülfölddel megkeni, a három lábnak buciit szakít. Egy-egy láb oldalról süveg alakú. Először ráragasztja a fülbuciit, majd hegyesre formálja. Belső felét lesimítja, külső részébe árkot húz. Azután vizes kézzel, majd simítóbőrrel átsimítja. A lábak helyét — az első lábtól — szintén a simítóbőrrel mérte ki. Száradás után újból átsimítja az edényt. A régi forma lába szarvakra emlékeztet. Tarkedlisütő. Ennek fülezése összetett munka. Először a fülföldből felhúz egy darabot, lesimítja, szelővel levágja, négy darabba vágja. Ez a szalag. A korongon félgömböt készít, arra teszi rá sorban a kistálcákat. A középsőt körben bevizezi, fülfölddel megkeni, a többit a ragasztás helyén megkeni, majd összeragasztja őket. Kívül-belül többször átsimítja, fülfölddel igazítja. Az oldalát megkeni fülfölddel és hozzáragasztja a korábban előkészített szalagokat. A szalag összefogja a tálcákat, s egyúttal magasítja a peremét is. Két szalagcsik találkozásához — a széléhez — a fazekas egy kis gömbölyű fület is ragaszt. Sípolómadár befejezése. Félszárazon megkeni a széleket fülfölddel és a ,,sipullót". A keze között ovális lapot készít, azzal a madár testén levő ovális nyílást lefedi és így elkészül a háta. Lesimítja, a fölösleges agyagot lehúzza. Az egyenetlenségeket vizes kézzel átsimítja, a hátára, mint már említettük három lyukat készít, és ilyenkor teszi fel a madár fejét is. Csiszolás Azokat a vörös, vagy fekete edényeket, amelyeket értékük miatt díszíteni szeretnének, csiszolni szoktak. Csiszolással érik el, hogy égetés után fényes csíkok díszítsék az edényt. A nagy felületek alkalmasak az ilyen megmunkálásra, mint pl. a melence, a szájas, a korsó, a szaladostepsi stb. A mesterné szokta ezt a munkát végezni. A deszkák mellé leül, balra maga mellé teszi az edényeket, jobbra pedig melencében a vizet. Ebből szór kezével a csiszolandó edényre, majd ruhával, könnyű kézzel átsimítja az edényt. Ezután 222