Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
B. Sergő E.: A döri kerámia
A nyári, szabadban végzett szárítás több figyelmet igényel, mert az edény igaz, hogy gyorsabban szárad, de éppen ezért könnyebben keletkeznek hibák is. így állandóan figyelnie kell a száradásra. A fazekas ki-ki jön az udvarra, többnyire, amikor az újabb teli deszkákat hozza, és meg-megforgatja az edényeket, hogy egyenletesen száradjanak. Esztergálni csak néhány edényt szoktak; azokat, amelyek gömbölyű felülettel rendelkeznek. így a gömbölyű fenekű tálat, a tésztaszedőt, a tarkedlisütőt és a pupposfödőt. Az esztergálás úgy történik, hogy az edényt lefordítja a korongra, 2—3 kisbuclival ráragasztja, hogy le ne csússzék róla. Ezután elforgatja a korongot és a kés fokával úgy esztergálja, hogy a fölösleges vastagságot leveszi róla. A födőt a korongon leragasztja a középre helyezés után és úgy esztergálja. Ha födőre fül helyett csücsköt ragaszt, azt még külön kell esztergálnia. Ugyanúgy esztergálja a gömbölyű fenekű tálat is. A tésztaszedő esztergálása is hasonlóan történik. Ennél azonban annyiban változik a munkafolyamat, hogy a korongra először egy nagyobb buciit tesz és arra helyezi a szedőkanalat. A csöcsözővel kilyukasztja a kanál fejét és csak ezután esztergálja. A szaladostepsi szélét rossz késsel lekerekíti, ez azonban nem a szorosan vett esztergálás. A többi edényt egyáltalán nem esztergálja. Fülezéshez való agyagot általában másik veremből termeli ki a fazekas. Ezt a kövérebb agyagot mélyebb rétegből nyeri. Ha ugyanolyan agyából készítené a fület is, mint magát az edényt, akkor a fül nem kötne, levetné magáról az edény. A fülföldnek való agyagot a fazekas szitált homokkal keveri. Ezt is azzal indokolja, hogy így jobban köt az agyag. A fülföldnek való anyagot ugyanúgy kell előkészítenie, mint a többi agyagot. Itt azonban egyfajta gyúrás megelőzi a tiprást. A műhely közepére, felhomokozott területre teríti ki a fülföldet. Ennek közepébe teszi az edénynek való anyagból megáztatott nagy buciikat. Féltérden állva, olyan mozdulatokkal gyúrja-dagasztja az agyagot, mint az asszonyok a tésztát. Az egész agyagot hosszúkásán felgöngyöli, 5—6-szor kigyúrja. Időnként a kezét homokkal ledörzsöli és ujjainak tapintásával ellenőrzi az agyag minőségét. Ezután az agyagot szétteríti és 7—8-szor széttapossa. Mikor megfelelőnek találja, tapintással újból ellenőrzi, majd kiteszi a homokos részről. Végezetül egy nagy, henger alakú buciiba gyúrja az egészet és a fal mellett felállítja. Jó időben általában kint az udvaron végzi a fazekas a fülezést, hogy minél többet lehessen a szabad levegőn. Munkáját azzal kezdi, hogy a fülezéshez használt márványlapot kihozza a műhelyből a gádorba. Benedvesíti, majd az esetleg ráragadt agyagot lekaparja róla; lemossa, megtörli a márványt. Fülezni csak azt az edényt lehet, amely bőrkeménységűre megszáradt. Fülezéshez ezt az edényt nevezik már száraz edénynek. A kerek kuglófsütőt tulajdonképpen nem fülezi, hanem „akasztót" tesz rá. Fenekét kívül apró ütögetésekkel kiegyenesíti, alját gumifilccel megtisztítja. A bordák közeit ujjával kisimítja. Az egyik bordát kívülről megvizezi, az ujjával lesimítja, egy kis fülföldet gömbölyűén ráilleszt. Két középső ujjával dolgozza rá a fülföldet, majd a csöcsözővel átlyukasztja. Kásástál belsejét filccel kisimítja, majd megfordítja, gumifilccel simára tisztítja, fenékszegét leszorítja. Jobb kezének mutatóujjával visszahajtja, hogy ne maradjon éle és le ne törjön. Csöcsözővel két lyukat bök a fenékszegbe. Ebbe húzzák majd a madzagot, amellyel ezeket a tálakat fel szokás akasztani. (42. ábra.) 220
