Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Domonkos O.: Handbuch der Tischlerei (Fleischacker J. nyugatmagyarországi asztalos feljegyzései 1848-ból)

„HANDBUCH DER TISCHLEREI" Fleischhacker J. nyugat-magyarországi asztalos feljegyzései 1848-ból A soproni múzeumban letétbe helyezett „Thier-féle bibliográfiai gyűjtemény" céhekre vonatkozó anyagában található a „Hanbuch der Tischlerei" című kéziratos füzetecske, amely nyolc összefűzött lapból áll. Készítője Josepf Fleischhacker. A nagyigényű cím ellenére elég gyakorlatlan kéz rajzai sorakoznak a füzetben: közönséges kihúzós asztal, közönséges szék, politúrozott ívelthátú szék, közönséges sublót, fiókos szekrényke, furnírozott ruhásszekrény, politúrozott sublód, varróasztalka, közönséges puhafa ágy, gyalupad, puhafa kertipad, csizmahúzó, különféle szerszámok (fűrész, gyalu, fúró, jelölő, derékszög), valamint néhány soros feljegyzés a politúrozásra, furnírozásra vonatkozóan. Az egyes darabok elő- és oldalnézeti rajzaihoz a szükséges magyarázatok, elnevezések széljegyzetként vagy magába a rajzba beleírva olvashatók. A rajzok készítőjének kilétére a legalaposabb kutatással sem sikerült adatokat találni. Sopronban kiterjedt Fleischacker-rokonságot ismerünk a háztulajdonosok sorában,

1 de ezek között sem Josef Fleischhackert", de más keresztnevű asztalos mesterséget űző személyt sem tüntetnek fel a kimutatások. Az asztalos céh iratai éppen erre az időre vonatkozóan hiányosak a soproni levéltárban. A rajziskola fennmaradt névsoraiban sem szerepel a neve, de a polgár név jegyzék vizsgálata sem vezetett eredményre. A ha bizonyíthatóan nem is soproni, de feltehetően nyugat-magyarországi, esetleg kismartoni, ruszti származású lehetett az illető, ismerve Sopron és a környező városok szoros rokonsági kapcsolatait. Másrészt Thier László gyűjteményét és gyűjtési körét ismerve ugyancsak nyugatmagyarországi eredetűnek kell tartanunk a mintakönyvet. A készítés helyének meghatározhatatlansága ellenére is érdemesnek látszik az anyag közlése. Egyrészt azért, mert szép sorozatát adja a dísztelen, egyszerű polgári bútoroknak. Másrészt a biedermeier stílusú berendezési tárgyak a szebb, díszesebb darabjai kerültek a múzeumokba, de a bútorművesség kutatói is jobbára csak a különlegesebb darabok mesterremek rajzait, esetleg legények rajzait találták meg a céhek, rajziskolák múzeumokba és levéltárakba került hagyatékában. De úgy is felfoghatjuk a mintakönyvet, mint egy asztaloslegény vagy közepes színvonalú mester tudásanyagát, készítményeinek leggyakrabban előforduló darabjait. A különböző szerszámok bemutatása, elnevezései láttán viszont arra kell gondolnunk, hogy tanulók, inasok számára összegezi a legfontosabbakat és az egész mintakönyvet tankönyvnek, amint címe mondja az „asztalos mesterség kézikönyvének" kell tekintenünk. Az egyes rajzok esetlensége, bizonytalanságai, áthúzásokkal történt javításai inkább engednek következtetni inas vagy legény munkájára, mint az oktatást végző rajztanár 1 Thirring G., Sopron házai és háztulajdonosai. Sopron, 1941. 175