Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája
rényben ez az alkotás alig tűnt fel, eredetiségét nemcsak a környezet hamissága, hanem túl magas elhelyezése is kétségessé tette. Nem láttunk más megoldást: az oltárt más helyen kell felállítani, és a hermát „emberközelségbe" kell hozni. A gazdagon kialakított befoglalószekrényt részint kegyeleti szempontból tartottuk meg, részint tudtuk, hogy szabadon semmiképpen sem hagyható. A herma kiemelését szolgálja az új, fekete márványból készített posztamens, amelynek nívóját a tárgy legelőnyösebb szemlélőmagassága határozta meg. A kápolna szentélye így mindenekelőtt a névadó magyar szent kultikus terévé vált. Az egyszerű formájú új oltárt a hajóban, a diadalív előtti térbeli súlypontban helyeztük el. A tér igen lényeges eleme a világítás. Kegyeleti szempontból megtartottuk a kápolna három hajóablakában és a szentély déli ablaknyílásában levő üvegablakokat, amelyeket a II. világháború után Sztehló Lili tervezett. Ezek színhatását igyekeztünk a kibontott keleti és délkeleti ablaknyílásokba készített új üvegezésben is követni. Az üvegablakoktól erősen lesötétített térben különös jelentősége van a mesterséges világításnak. Célunk az volt, hogy a tér általános bevilágítását indirekt fénnyel oldjuk meg a boltozatra vetített közvetlen sugárzással, illetve arról szétterjedő reflexfénnyel. Erőteljesebb helyi kiemelést kívántunk adni a hermának közvetlenül rávilágító fényszóróval, illetve a szekrénybe bevezetett külön fényforrásról. A megvalósult munkát végeredményben elsősorban műemlék-helyreállítási elvek befolyásolták. Célunk a hitelesség elsődleges szempontja mellett a középkori részek minél erőteljesebb kiemelése és a székesegyház mellékhajójával való szorosabb kapcsolat kidomborítása volt. A kápolna részletes műemléki kutatására, valamint új helyreállítására, véleményünk szerint nemcsak a kápolna elfedett értékeinek kihámozása miatt volt szükség, hanem azért is, mert közvetve hozzájárul az egész székesegyház középkori eredetének építészeti eszközökkel történő kiemeléséhez, meglevő értékeinek fokozásához. A kápolna a most végzett helyreállítás után új megvilágításban jelentkezik a hazai gótikus emlékanyagban. A székesegyház tömegétől az új tetőmegoldással leválasztott kápolna most már önálló egységként jelenik meg. A székesegyház hatalmas tömege mellett álló kápolna — szerényebb mérete dacára — monumentális hatást kelt, méltón reprezentálja az azt építtető Héderváry püspök nevét és abbeli szándékát, hogy emlékezete „örök időkre" fennmaradjon. 75 A győri Szentháromság- (Héderváry-) kápolna új megjelenésében jelentős gazdagodást jelent a középkori Magyarország önálló tömegű gótikus kápolnáinak sorában (41—44. ábra). Ez ideig csak a pozsonyi Szt. János-, a csütörtökhelyi és a szepeshelyi Zápolya-kápolna volt ismeretes, amelyek a hatalmas tömegű templomok mellé építetten is „önálló egységként" jelentek meg. 76 Ezeknek a kápolnáknak építtetői ugyancsak azzal a szándékkal építették fel e kiemelkedő értékű építészeti alkotásokat, hogy ott helyezzék őket örök nyugalomra, ahogy azt Héderváry püspök is tette. A kápolnákhoz tartozó javadalmakkal kívánták 75 Nemcsak templom és kápolna építésével akarták megörökíteni nevüket a középkor gazdag főpapjai, főurai, királyai, hanem sok esetben világi rendeltetésű várak, paloták építésével is. János egri püspök új palotát építtetett az egri várban saját és utódai örök kényelmére és emlékezetére. 76 Divald K., i. m. és Gerevich L., i. m. 146
