Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája

tettük ki. A bejárati ajtónak csak külső zárköveit, valamint csúcsíves záradékát találtuk meg a kutatás során, amelyeket változatlanul bemutattunk. A káva belső profiljára, az ajtóhorony helyére az ajtó esetleges magassági megosztására — domborműves vagy festett ívmezejére? — semmiféle támpontot nem kaptunk, így a bejárat profilozása helyett egyszerűsített kávát alakítottunk ki, amelyet dörzsölt felülettel téglából falaztunk ki, a nyílásba pedig áttört vasrácsos ajtót terveztünk. Mindkét ablakban eredetileg vasrácsot helyeztek el, ezeket a kápolna biztonságos lezárása miatt újakkal pótoltuk. Az ablakokban és ajtónyílásban elhelyezett rácsok ívnégyszögű elemei némileg kapcsolódnak a gótika formavilágához, a laposvas ilyenképpen való felhasználása, valamint hegesztett kötése azonban egyértelműen eltér a középkori kovácsoltvasmunkáktól (32. ábra). A kápolna boltozatán eredeti vakolatnyomokat csak kis felületekben találtunk. A hajónak diadalív melletti első boltmezejében és több boltváll közelében a megmaradt vakolat sima, festetlen volt. Ennek alapján az összes boltmezőt fehér mészgletteléssel vakoltuk be, a boltozati kőbordákat pedig letisztítva nyersen hagytuk. Különbséget tettünk azonban az eredeti épület és a Lippert-féle boltozattoldás felületei között: az utóbbinál a mezőket és a bordákat sötétebb színűre festettük, és a vakolt falíveket is elhagytuk (33—34. ábra). A kápolna belsejében a középkori falfelületeket nyersen mutattuk be, letisztítva, fugázva. A helyenként jelentkező nagyobb kitöréseket, folyamatos profilokat habarccsal — stukkóval — egészítettük ki. A szép kőfalazatnak szemcsézőkalapáccsal roncsolt felülete ugyan közelről nem mindenütt esztétikus, mégis nyersen maradt, hogy a fal tényleges fugaosztását, a középkori épület kiterjedését, valamint több, eddig elfedett részletet vagy annak levésett nyomát bemutathassuk. A nyers falfelületekről egyértelműen leolvasható most a boltvállakhoz felfutó falpillérek lenyomata, az elpusztított övpárkány, a karzatnak falon jelentkező metszete, a szentély ülőpadjiainak levésett felülete (31. ábra). A belső tér egységének megtartása mellett bárki maga is ellenőrizheti azokat a következtetéseket, amelyeket a kutatók a falak vizsgálata során levontak. A megtoldott boltmezők felületével azonosan levakoltuk azonban a kápolna nyugati bővítésének karzat feletti falait, alul pedig meghagytuk a neogótikus karzat régi kiképzését, illetve a karzataljban Matthioni Eszter hímeskövét. Következetesen igyekeztünk megvalósítani azt a műemléki elvet, hogy bizonytalan adatok alapján még kisebb építészeti részletek sem egészíthetők ki. A bejárati ajtókáván kívül elhagytuk az ülőpadok profiljának kiegészítését, a mérműves ablakok kőrácsának, illetve a külső ívet követő tagozatának felhordását is, mivel e részletekre vonatkozóan megfelelő támpontunk nem volt. Egyáltalán az egész levésett belső architektúra rekonstruálására nem vállalkoztunk, hiszen a tagozatok pontos mérete hiányzott, és a kiegészítés a hitelesség rovására ment volna. Ezenkívül hiba lett volna egyik periódus architektúráját helyreállítani — akár az 1400 körülit, akár a XV. sz. végit —, miközben a másik kiképzés nyoma tűnt volna el (31—32. ábra). A feltárás során megismert kriptát, illetve kriptahelyiségeket a helyreállítás kapcsán a nagyközönség számára nem mutattuk be. Egy, a feltárás során előkerült, felirat nélküli kő fedőlappal azonban megjelöltük a hajóban levő lejárat helyét, amely a burkolat megbontása nélkül felemelhető. A tér legfőbb tartozéka a magyar ötvösművészet nemzetközi értékű darabja: a Szt. Lászlót ábrázoló herma. E remekművet a korábbi beállításánál sokkal kiemeltebben kívántuk bemutatni. A formailag és anyagában rendkívül gazdag, Lippert tervezte oltáron, a neogótikus baldachin alatt elhelyezett díszes szek144