Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája

bontott — épületet fejezett be. A korábbi épület építési ideje bizonyosan egybeesik a székesegyház déli hajójának gótikus kiépítésével. A déli oldalhajófal rendkívül széles alapokon nyugszik, ugyanezt a széles alapozást találjuk meg a székesegyház alapfalaival összefüggően •— és nem utólagosan hozzáépítve — a kápolna déli fala alatt is. Az elbontott nyugati zárófal alapjait az Apor-tumba miatt nem tudtuk megvizsgálni, a nyugati oldalon viszont az oldalhajó külső támpillérindításánál szervesen kapcsolódik az itt megindított és a kápolna nyolcszögű záródásához igazodó falkezdethez. A kápolna északi, templommal közös falának feltárásakor bebizonyosodott, hogy a templomfalnak ezen a szakaszán nem épültek támpillérek: nyilvánvalóan a kápolna egész tömegének kellett felvennie az oldalhajó boltozatának oldalnyomását. Minthogy a Héderváry-féle folytatás egyben koncepcióváltást is jelent, az építkezésnek jóval 1386 előtt — a pozsonyi analógiára (26. ábra) utalva —, a XIV. sz. hatvanas éveinek végén kellett történnie, akkortájt, amikor Héderváry a János-lovagok esztergomi és budafelhévízi templomát emelte. A Szentháromság-kápolna második építési periódusának — helyesebben teljes kiépítésének — fő jellemzői: az alaprajzi szerkezet módosítása a triangulációs szisztéma szellemében a gazdag épületplasztika, a székesegyház belső terével egybenyíló térformálás, a külső attikafal árnyalt kialakítása és a váltott állású boltozat. Az alaprajzi szerkesztésnél a kápolna szélességét véve alapul, az egyenlő oldalú háromszög egyik oldala 4,60, a háromszög kétszeres magasságát rámérve a hossztengelyre megkapjuk a megerősített diadalív külső élét. A háromszög magasságának háromszorosa kijelöli a szentély belső záróvonalát. Felépítményi értelemben a háromszög kétszeres magassága jelöli ki a boltozat magasságát (27. ábra). Mindenképpen említésre méltó, hogy a budafelhévízi Szentháromságtemplom 1372 után ugyancsak egyenlő oldalú háromszöggel szerkesztett, a szerkesztés kiindulása a nagyméretű kegyúri karzatos, külsőleg minden bizonnyal toronnyal kiemelt templomszakasz. Héderváry minden bizonnyal budafelhévízi magiszter korában került kapcsolatba a királyi udvar közelében dolgozó, a prágai Parler-körből származó építőkkel, s a kapcsolatot elmélyíthette prágai utazása, amikor szülőotthonában ismerhette meg az új stílus jelesebb alkotásait, s a nagy elképzelések mellett megismerhette a díszítő részletekben bővelkedő irányzat apró szépségeit is.

64 A boltozat a magyar építési gyakorlatban ismeretlen, egyedülálló szerkezet: váltott állású boltozat (Springgewölbe). A jellegzetes boltozási forma korai előfordulásaival, a XIII. sz. második negyedében találkozunk a sintzigi Peterskirche emporáján. A hasonló Maria-Laach-i és heisterbachi boltozatokkal együtt azonban a sintzigi boltozat csak bátortalan és kiforratlan kezdet a hármas bordasugarakból komponált, váltott állású boltozatok fejlődésében. Határozottabban, de még mindig csak kezdeti állapotban jelentkezik a boltozati forma a német lovagrendi gótika terjeszkedése nyomán a csehországi Klingenberg várának udvari folyosóján.

65 64 Az esztergomi alaprajzzal a felvételi rajz pontatlansága miatt nem foglalkoztunk a budafelhévízihez hasonló részletességgel, csupán az alapformák egyezésére hívjuk fel a figyelmet. 65 Clasen, K. H., Deutsche Gewölbe der Spätgotik. Berlin, 1958. 24—25., 36. 135