Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában

Az 1968—69. évi feltárás A feltárást 1968. június 12—augusztus 8. közt kezdte meg Gabler D., Tomka P., Topái J., Pusztai R. és Uzsoki A. az 1—5. szelvények területén, majd 1969. jún. 18—aug. 8. között a 6—11. szelvények kibontásával folytatta Gabler D. és Tomka P.—Albeker M. közreműködésével. (Az ásatáson részt vett még Bodó J. és Szőke B. egyetemi hallgató.) A kétévi munka során 23 X 10 m felületet kutattunk át. A településrétegek vastagsága és nagy mélysége nem kedvezett a keskeny kutatóárkokkal történő szondázásnak, ezenkívül a nagy területeket érintő kutatóárok-rendszer kialakítását a tér forgalma, a városi közművek rendszere, útburkolat stb. már eleve kizárta. A kétévi munka során mintegy 15—20 ezer darabra becsülhető tárgyi leletanyag (kerámia, érem, vas-, bronz-, illetve csonteszköz és üveg) került elő. Ezeknek feldolgozása, az állatcsontok, valamint a faanyagok meghatározása még hosszabb időt vesz igénybe, előzetes jelentésünkben tehát csupán a feltárt objektumok leírásával és rétegtani összefüggéseivel foglalkozhatunk, az időrendi kérdések megválaszolásánál pedig a legfontosabb keltezőanyagok (érem, terra sigillata) adataira támaszkodhatunk. Még ez utóbbit sem tudtuk a teljesség igényével elvégezni, hiszen csupán a kb. 900 db-ra tehető terra sigillata anyag feldolgozása egy kisebb önálló tanulmányt igényelne. A feltárás során 6 helyen értük el az altalajt 485—550 cm mélyen, ennek során modern, korai és későközépkori, valamint több római réteget bontottunk le. A felső 120—150 cm rétegképe nagyjából az egész ásatás területén azonosnak mondható. Általában 3—4 nagyobb feltöltést figyelhettünk meg. Valamennyi réteg a későközépkori és újkori térszintemelés különböző fázisait jelzi. Ezek alatt kemény, kavicsos, határozottan jelentkező járószintet, mint legkorábbi igazolható térszintet találtunk (Tomka P. feltételez egy korábbi, koraközépkori települési réteget, melyet azonban a tér kialakítása során a XIII. sz.-ban elhordhattak.) Az említett középkori járószint alatt nagyon vékony sávban Árpád-kori telep jelenségek (kemence, tűzhely, cölöplyukak) sora mutatkozott sötét színű, humuszos feltöltődésben. Lefelé haladva ugyanez a réteg világosabb, barnásszürke árnyalatba ment át, benne számos későrómai érmet és tárgyat találtunk; padlószintet, ül. objektumot azonban mindössze egyet tudtunk megfigyelni. Nincs kizárva, hogy feltételezhető a III. sz. végi—

IV. sz.-i járószinteket ugyanaz a térszint-kialakítás tette tönkre, amely a korai középkoriakat. A IV. sz. végére, ül. az V. sz.-ra azonban még a szórványanyagban is csak kevés utalást találtunk a településre, ebben a korban ugyanis már temetőként használták a területet. A mintegy 120—150 cm mélyen elért középkori térszint alatti rétegek tehát egészen 450—490 cm mélységig a római kor különböző feltöltéseit, pusztulási szintjeit jelölik. A továbbiakban azokat a jelenségeket írjuk le, melyeket ezekben (a mintegy 3 m vastag római rétegekben) figyelhettünk meg, nem érintve a várostörténeti szempontból igen jelentős Árpád-kori település feltárásának gazdag eredményeit. (Ezeket Tomka P. fogja közölni.) A római koron belül 7, egymást követő periódust állapíthattunk meg. Őskori objektumot vagy leletet egyáltalán nem találtunk; a római rétegek alatti mintegy fél méteres, lelet nélküli iszap arra utal, hogy a mai Széchenyi tér feltárt része árterület lehetett a római kort megelőző időszakban. Nagyjából mindenütt zárt római rétegeket találtunk. A későcsászárkori szinteket néhány újkori gödör törte át az 1., 3—4. szelvények területén, ennél mélyebbre csak akkor hatoltak, amikor a XVIII. sz.-ban téglából készült csatorna, ül. ennek leágazási részére ásták az árkot; a legkorábbi rétegeket azonban ezzel sem érintették,