Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
koztak a győri temetővel 52 , a vitából csak azokat a részleteket emelem ki, amelyek a további elemzés szempontjából számomra hasznosak voltak. Kovrig Ilona arra hívta fel a figyelmet, hogy a temetőelemzés módszere csak a stíluskritikával, tipológiával együttesen alkalmazva vezethet igazán megbízható eredményekhez. Utalt arra, hogy az időrendet a rátemetkezések alapján is vizsgálhatjuk, valamint — Bóna Istvánra hivatkozva 53 — a különböző tájolás idő- és etnikumjelző szerepére 54 . Párducz Mihály bírálta az egyező gyöngy- és ékszertípusokat tartalmazó sírok egy nemzedékbe sorolását, hiszen a gyöngytípusokat hosszabb ideig (pl. 60—80 évig) használták, így nem alkalmasak szűkebb keretek közt mozgó kormeghatározásra. Hozzászólt az elemzésben valóban lényeges szerepet kapott szolga-, ül. rabszolgasírok kérdéséhez is; szerinte nem világos, hogy milyen módszerrel lehet a régészeti anyag alapján a szolga- és rabszolgasírokat különválasztani 55 . Győrffy György kifogásainak lényege, hogy az etnológia területéről nem mutatták még ki a nemzetség vagy nagycsalád halottainak a társadalomban elfoglalt helyük szerinti, rangsorban való temetésének a szokását, és azt sem, hogy ezt a rendet több nemzedéken keresztül is fenntartják; az eredeti és szellemes, igen értékes eredményeket felmutató módszer helyessége ezért bizonytalan 56 . László Gyula könyvének és módszerének ismertetői közül Szőke Béla foglalkozott részletesebben a győri temető elemzésével. Nem tudta elhinni, hogy ha valóban kijelölték volna előre a három nemzetség külön sávját, az ne jelentkezett volna valamiképpen a temető térképén. Az elképzelést lehetségesnek, de a győri temető alapján aligha bizonyíthatónak tartotta, nem fogadta el magyará52 A felszólalók László Gy. módszerét vitatták meg, az egyes temetők konkrét elemzéséhez csak általánosságban szóltak hozzá (Kovrig I. a Kiskőrös-vágóhídi temető elemzésekor alkalmazott különleges módszerrel, Csallány D. u. ennek a temetőnek a belső időrendjével foglalkozott). 53 Bóna L, Az ürbőpusztai avar temető, Arch. Ért. 84 (1957), 155—174. 54 Harmattá J., i. m. MTA II. oszt. Közi. VII (1956), 94—95. 55 Harmattá J., i. m. 96—97. 56 Harmattá J., i. m. 99—100. Győrffy Gy. bírálatának első részére László Gy. felelt válaszában, Kós K. bizonyos erdélyi falvakban tett megfigyeléseire hivatkozott. Ehhez bízvást hozzátehetjük a honfoglalás kori nagycsaládi temetők tanúságát. Továbbra is meggondolandó maradt azonban Győrffy Gy. aggodalma: vajon ennyire következetesen megmaradt, több nemzedéken keresztül az egyszer megállapított rend? László Gy. — hivatkozva Vlagyimircovra — feltételezte, hogy az avar társadalom képe szinte teljesen egybevágott a XIII. sz.-i mongol társadaloméval (Harmattá J., i. m. 93., ezzel éppen azt a gyanút igyekezvén kivédeni, hogy a temető nem egykorú, hanem régebbi társadalmi állapotokat tükröz). Időben és térben ennyire távolálló, de a fejlődés hasonló stádiumában levő társadalmi formációk összehasonlítása sok veszélyt rejt magában, mégis szokásos módszer a történettudományban, mint arra jó példát nyújtott legutóbb Bartha A., A IX— X. századi magyar társadalom, Bp. 1968. A mongol példa azonban — ennek értelmében — arra is használható, hogy érzékeltessük: egy nemzedék alatt milyen gyökeres változások állhatnak be egy család (nemzetség) tényleges rangjában. Az elért, a társadalom által elismert rangot a személyes gazdagság és a pillanatnyi politikai konstelláció a XIII. sz.-i mongol társadalomban közvetlenül befolyásolta. Példánk egyenesen a temetkezési szokások köréből való: Jiszügej-baatur halála után özvegyét és fiait (Temüdzsinnel, a későbbi Dzsingisz kánnal együtt) mindenéből kiforgatják az irigy sógornők, még az ősi halotti áldozat bemutatásán sem vehetnek részt (A mongolok titkos története, ford. Ligeti Lajos, Bp. 1962, 19). Nem lenne ezekután meglepő, ha nagy avar temetőinkben is nyomára bukkannánk a többszöri átrendeződésnek, a helyek újabb és újabb „újraosztásának". A temető valóban tükrözi a temetőt használó közösség rétegeit, ezt a tükröt azonban időről időre feltehetően hozzá kellett igazítani a közösség összetételében, rétegződésében végbement változásokhoz. László Gy. is számolt egy ilyen változással (amely azonban magát a temetőben kialakított rendet alig módosította). 70
