Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
ható fejlődési törvényszerűségek, a társadalmi rend kielemezhető alakulása, változása adja. Ez az alapállás határozta meg László elemzésének gondolatmenetét'' 0 . László Gyula a győri temetőben határozott, ismétlődő rendszer meglétét észlelte: a temető sávokra, azokon belül csoportokra (közép, jobb- és balszárny) oszlik (3. ábra). Észak felől kezdve az elemzést, indás övveretekkel jellemezhető, a férfisírokban sem munkaeszközt, sem fegyvert nem tartalmazó, poligámiára utaló megoszlású sáv, majd préselt lemezes övű, fegyvermelléklettel gazdagon ellátott, nagyjából egymásnak megfelelő számú férfi- és női sírt tartalmazó sáv, harmadikként griffes díszű öves, poligám, munkaeszközzel is ellátott sáv követi egymást. E három egységhez (nemzetség: clan) a temető É-i szélén fekvő tűzhely tartozhatott. Ugyanez a hármas beosztás (némi változással) a temető közepén feltételezett tűzhelytől D-re is megismétlődik: a IV. csoportban szintén kevés a fegyver és a munkaeszköz, de tagjai korántsem olyan gazdagok, mint az I. csoport volt, itt az indás és griffes övek társaságában préseltek is találhatók. Az V. csoport tartalmazza a fegyvermellékletes sírokat, a VI. szegényesebb, munkaeszközök is vannak itt a sírokban. A VII. — szegény — sírcsoport nincs teljesen feltárva. A csoportok közös sajátossága, hogy ágakra (branch) oszlanak, általában a közép a gazdagabb, előkelőbb, a szélek szegényebbek. Mindez hasonlít a nemzetségi hagyományokat őrző társadalmakról szerzett ismereteinkre. Ha hozzávesszük még, hogy a nemzetségi hagyományokat szintén sokáig őrző erdélyi falvakban is megfigyelhető volt az ágak, hadak szerinti temetkezés, ezeknél és a honfoglalás kori soros nagycsaládi temetők elemzésénél is azt tapasztalta László Gyula, .hogy a temetőben nem véletlenül kerültek egymás mellé a halottak, helyüket megszabta a közösség életében elfoglalt helyük; kézenfekvő az első következtetés: a győri temető beosztását is akkor hozták létre, amikor megkezdték bele a temetkezést. A temető É-i és D-i része bizonyos mértékben ismétli egymást"' 0 . László Gyula megfigyelte, hogy a két nagy csoport különbözik is egymástól; a déliben majdnem egyöntetűen a monogámiának felel meg a férfiak és a nők sírjainak aránya, itt kevesebb a szolgák száma, ráadásul az É-i részben többé-kevésbé tisztán elkülönülnek a lemez veretű, griffes és indás övű férfiak sávjai, a déliben viszont erős keveredés jelei látszanak. Ebből következtette László Gyula, hogy a déli tömb változott körülmények között ismételte meg az elsőt, annál tehát későbbi. A változás megfelel a nemzetségi társadalom bomlásakor észlelt változásoknak: a régi vérségi kötelékek helyére territoriális szervezet lépett (amely szervezetében hasonló az előzőhöz). A továbbiakban László levonta elemzése eredményéből, a két csoport időrendi helyzetéből adódó következtetéseket. A mellékletek megléte vagy hiánya a társadalmi munkamegosztásra mutat (vezetőréteg: indások, harcos népség: lemezesek, dolgozók: griffesek). Mindhárom alkotórésznek megvannak a maga főnökei, ez a három csoport nemcsak társadalmi helyzetében, de — övvereteik 49 Nem lehet célom mindazt újra bemutatni, amit László Gy. elemzése során elmondott [i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 53—92.]. Az elemzés táblázatszerű összefoglalása és a következtetések csak a jelentősebb, az egész temető együttesét érintő kérdésekre térnek ki, a rengeteg részletmegfigyelés az elemzés munkafázisainak leírása közben kapott helyet. Ezekre nem térek ki a továbbiakban, csak ott, ahol saját elemzésem megalapozásához azokat felhasználtam. 50 Börzsönyi A. is ,,A" és „B" blokkról beszélt, bár ez nála csak az ásatási területek elkülönítése. Fettich N. is külön elemezte a D-i és az É-i részt, csak az időrend következetes keresztülvitele érdekében foglalta őket össze. 68
