Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
további következtetések alapjául alkalmatlannak ítélte meg 45 . Fettich szerint a bronzöntvényes sírok szigorúbb elkülönüléséről szó sem lehet 46 . Ez az elemzés elhagyta tehát Börzsönyi megfigyelését a temető egyes egységeinek a társadalomban elfoglalt hely szerinti elkülönüléséről, viszont a temető benépesülésének módját és rendjét sokkal árnyaltabban tárgyalta nála. Az emlékcsoportok keveredéséből arra következtetett, hogy a temető népének összetételében a korszak közepén fellépő változások után jelentős módosulás nem állhatott be. László Gyula joggal kísérelte meg, hogy az öweretek tipológiájánál szélesebb alapokra helyezze a temető belső időrendjének kutatását. Nem a tárgyak művészi értékére figyelt, hanem olyan, az akkori társadalom szempontjából fontosnak ítélt jelenségekre, mint hogy kinek, milyen csoportnak járt veretes öv, ezt hány veret, hány mellékszíj díszítette, kinek volt joga szekercére, szablyára, kinek járt íj melléklet, és hány nyilat tettek a sírba? 47 Börzsönyi Arnold megfigyeléseiből László Gyula éppen azt fejlesztette tovább, amit Fettich Nándor mellőzött, hogy a temető nemcsak időrendben, hanem társadalmilag is tagolódott. Ehhez felhasználta a korábban már sikeresen kipróbált temetőelemző módszerét 48 . Elemzésének kiindulópontjai is lényegesen eltérnek tehát az előző elemzésektől. Az a tapasztalata, hogy az öntött veretes övéket új népelem hozza magával és nem belső fejlődés, divatváltás eredményei, valamint az, hogy az öveknek rang- és származás jelző szerepük van, szembeállította az öweretek tipológiai sorából következtető kutatókkal. Szerinte a tipológiai időrend elméleti konstrukció, nem igazolható, hiszen ha az öv jelentéshordozó lehet — és éppen ez László nézete —, akkor egy időben, egymás mellett kell létezniük a különböző típusoknak. Az időrendet a temetőtérképről leolvas45 Ha a Fettlich N. által időrendi sorba állított sírokat térképre visszük, kibomlik előttünk a temető benépesülésének általa javasolt rendje. A temetkezés ezek szerint a D-i rész közepén kezdődött volna (71., 84., 94., 106., 163., 186., 209. sírok), majd szinte koncentrikusan tágult a felhasznált terület (43., 58., 145., 278., 293., 294., 309., 310., 494., valamint a 120. és 188. sírok), ekkor keletkezett az É-i tömb belsejében a lemezes övveretekkel jellemezhető temetőrész (570., 608., 705., 755., 757., 792., 802., 831., illetve külön a 783., 817. sírok és az „átmeneti jellegű" 756., 796. sírok). Később újra tovább gyűrűzött a „benépesített" terület a szélek felé, egyben feltöltődött a két lemezes csoport közötti, belsőnek számító terület (73., 252., 258., 155., 157., 197., 356., 545., a korai csoport belsejében a 119. sír). Végül a széleken és az északi sávban temetkeztek (a déli csoport É-i sarkán 270., 305., 307. sírok, az északi csoport keleti részén a 740., 776., 778., 848., 860., 862., a legészakibb sávban a 421., 471., 652., 678., 690., 694., 696. sírok). A Ny-i és a K-i temetőszélen kimondottan késői az 506. és a 838. sír. Meglepő ezekután Fettich N. szkeptikus véleménye, „magát a térrajzot tehát időrendi megállapításokra támpont gyanánt használni nem lehet" (i. m. 46.). László Gy. könyvének bírálatában ismét visszatért a kérdéshez, az elemezésekre — általában — lehetőséget látott, és éppen győri elemzését hozta fel példának [Harmatta J., Beszámoló László Gyula „Régészeti tanulmányok az avar társadalom történetéhez" c. munkája kéziratának megvitatásáról, MTA II. oszt. Közi. VII (1956), 99.]. 46 Tudjuk, Fettich N. nem csatlakozott azokhoz, akik a griffes-indás öntött öweretek viselőiben új népet látnak, a változást divatváltással magyarázta (bár korábban a kétféle fémművességi hagyomány szigorú elkülönítése mellett foglalt állást). 47 László Gy., i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 56. 48 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete, Bp. 1944. 125—225. 66
