Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
határozásához igyekezett felhasználni. 41 Tudatosan készült a temetőtérkép megszólaltatására; bizonyítják ezt László Gy. által is idézett sorai: „Az egyik sírmelléklet megvilágítja a másikat, ez aztán a harmadik rokon csoportot és így tovább, ebbeli munkálkodásunkban nagy segítségünkre szolgál a temető helyrajza is, amelyre kezdettől fogva különös súlyt fektettem, hogy az egymásra következő sírok rajza pontos legyen. így válnak aztán érdekes emlékeink nemcsak a korszak anyagkészletének gyarapítóivá, hanem egyúttal világító mécsessé is, amellyel bevilágíthatjuk e homályos kort, és emlékeink hovatartozását tisztázhatjuk" 42 . Végül mégis csak nagyon kevés következtetést vonhatott le: a térképről meghatározta a temető alakját („északról dél felé megnyúlva nagyjából hosszúkás négyszögletű, téglalapidomú"), hiába kereste azonban azokat a „központokat", amelyek köré a rokonízlésű tárgyak csoportosulnának, „mindezek nagyon is szórványosan vegyesen fordultak elő". Börzsönyi megfigyelései között mindenesetre találunk olyanokat, amelyek kifejtésére csak sokkal később kerülhetett sor. (Pl. a temetkezési szokás egy lényeges eleme, a térképről leolvasható tájolási különbözőség alapján az avar kori és a későbbi temetőrész szétválasztása, vagy annak a tendenciának az érzékelése, hogy K—Ny irányban a társadalomban elfoglalt hely szerint tagolódik a temető.) A temető legészakibb sáv járói Börzsönyi állapította meg először, hogy ott a griffes mellékletek teljesen hiányoznak, és az indás mustrák uralkodnak, hogy az itt talált leletek az avar uralom utolsó szakaszából származnak. 43 Fettich Nándor elemzésének jellemzője, hogy az időrend szempontját következetesen érvényesíti, de ez az időrend csak az övveretek tipológiájára épült (az általa kidolgozott tipológiai rendet érvényesítette, ezt a tipológiai sort végérvényesnek tekintve 44 ). É-i és D-i részre osztva a temetőt, kereste a korábbi (lemezes), az „átmeneti jellegű", valamint az öntött övveretek (azon belül a legkésőbbi típusok) előfordulásának rendjét. Eszerint a korai jellegű garnitúrák inkább a temető belsejében fordultak elő, az átmenetiekkel együtt, a későbbiek pedig inkább a temető szélei felé. Előfordultak azonban korai jellegű sírok a szélek közelében és későiek a beljebb eső részeken is. Mivel az övveret-tipológiai (időrendi) sor láncszemei a temető térrajzán nem követték egymást szabályosan, valamint meggondolva, hogy egy ilyen nagy temető kialakulása a dolog természeténél fogva többé-kevésbé rapszodikus lehet, hangsúlyozta, hogy ez az időrendi áttekintés csak nagy vonásokban állja meg a helyét, és a temetőtérképet 41 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXIV (1904), 16. Ekkor említette meg először a térképet: a sok kifosztott sír dacára gazdag leletek mindenhol kerültek elő, „mint azt a sírok helyrajzát feltüntető térképünk bizonyítja". Mivel a déli oldal éppoly szegénynek bizonyult, mint a Ny-i, ráadásul a sírok meglehetősen ritkák voltak, Börzsönyi arra következtetett, hogy ezek már a temető szélső határán feküdtek. 42 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXV (1905), 17., László Gy., i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 53. Ugyanekkor választotta külön Börzsönyi a temetőben elfoglalt helyük szerint a kétféle tájolású csoportot. 43 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXVI (1906), 302. A 308. oldalon a 668. sír kétszeres S végű haj karikáival kapcsolatban részletezte az É-i sáv időbeli helyzetére vonatkozó nézetét, majd a 690. sír indás csatjával és csunyi párhuzamával támasztotta alá kormeghatározását (i. m. 310). 44 Fettich N., i. m. 45—49., hivatkozással tanulmányára: Fettich N.—Marosi A., Dunapentelei avar sírleletek, Arch. Hung. XVIII (1936). 5 Arrabona 65
