Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában

Sigillata : 2. Drag. 37 formájú sigillatatál fele. Fent tojásfüzér (Ri—Fi E. 25), a reliefmezőben Ámor-alakok sora (Ri—Fi M. 111). Rheinzabern, Severus kori (mindkét motívum számos rheinzaberni mesternél megtalálható, többek közt Com. VI, Bel. II, Flor., Atto stb.). Lelőhelye: 1. szelvény, patics felett, 280 cm (36. ábra). 3. Drag. 37 formájú sigillata töredéke, rajta tojásfüzér, a reliefmezőben girlandban (CGP 95, 19) erotikus jelenet (o. XC/B). A girland két végén levéldísz (CGP 94, 1), mellette karika. Színe élénkvörös. Lezoux, Hadrianus—-Antoninus kor. Lelőhelye: 7. szelvény, kavicsréteg alatt, 214 cm. Gyűrűkő. Fényes, vörös karneol gyürűkövön intaglio ábrázolás: agár egy kis nyulat tép szét (ld. A. Furtwängler: Die antiken Gemmen (Leipzig—

Berlin 1900) T. XLV. 34 és XLV. 29) mellette fácska látható. Méretei: 16 X H X 2,5 mm. Lelőhelye: 3. szelvény, fal mellett, szürke feltöltés, 195 cm (35. ábra). A rheinzaberni sigillaták jelentkezése a nagy pusztulási szint felett arra utal, hogy az átépítések a 17. sz. végén, esetleg a III. sz. első harmadában történhettek. VI. periódus Az ötödik periódusban végrehajtott változtatások után már jelentősebb építkezésre utaló jelenséget nem találtunk, csupán az 1. szelvényben került elő vastagabb égésréteg, mely a „mészpadló" szintje fölé húzódott (4. ábra). Az épület, vagy annak egy része talán a III. sz. közepe táján pusztulhatott el ismét. A középkori járószint alatt már mindenütt homogén, sötét színű humuszréteget találtunk (9. ábra), mely lefelé lazább összetételű, világosabb színű. Az épületen kívül, a középkori térszint alatt 40—50 cm-rel már kavicsozás figyelhető meg, mely talán az utolsó „utcaszint" lehetett. Kavicsozás figyelhető meg a tornác paticstörmeléke felett is (33. ábra). Az épületen belül csak az 1. szelvényben vehettünk észre egy újabb, döngölt padlót a felszíntől 175 cm-re, ebbe mintegy 4 cölöplyuk mélyedt (29. ábra). A jellegtelen leletanyag nem tette lehetővé a jelenségcsoport keltezését, a XVIII. sz.-i csatorna és egy modern beásás pedig a kiterjedésének meghatározását akadályozta meg. Cölöplyukat találtunk a 2. szelvényben is, a kemence közepén és szélén, valamint a szelvény D-i oldalán. A cölöplyukak sora általában merőleges volt az épületfalakra: a falaknak tehát még állniuk kellett a vertfalú építmények emelésének idején. Egy kisebb építmény töredékét tárhattuk fel a 4. szelvényben (29. ábra), a vályogépítmény rétege felett, a 4. sz. újkori gödör azonban ennek szélét is tönkretette. Az építmény szélességét fehéres színű, keményre döngölt, kövekkel is megerősített agyagpadló jelezte (a felszíntől 155 cm-re, szélessége 2,8 m), ennek belső oldalán 6, szabályos sorban elhelyezkedő karólyukat találtunk. A cölöpök a sövényfalat tarthatták, felerősítésük maradványát a nyugati oldalon számos szeg, ill. vaskapocs jelezte. A padlószinten vastag égésréteg húzódott, felette pedig áglenyomatos paticstöredékek nagy száma utalt arra, hogy itt is vertfalú ház állhatott (38. ábra). A kis épületrész tájolása is szabályos É—D-i. A padlószinten kevés számú későrómai kerámiatöredéket találtunk, ezek építését a IV. sz.-ra keltezik. A 6. szelvényben az épület bejáratánál kis, földbe mélyített kemencét találtunk, korát meghatározni nem tudtuk. 43