Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből
Én is parancsnok voltam, szakaszparancsnok. Aztán meg köztünk voltak ám cári tisztek is. Beálltak az orosz csapatba. Vörös hadseregbe. Aztán oroszok is voltak, rendes. Tudtam ám a nevüket, de az ember nem írta föl. Nem is olyan fontos, mert tudom a csapattestem melyik volt. A 33. divízió, 7. zászlóalj. 5 Amikor most mink: beértünk Cserpessel, mert itt semmit sem csináltak Sopronban. Hiába mentem a pártbizottságra, bementem a Járási Tanácshoz, hát azt mondja, ezt ők nem tudják elintézni. Hát mondom, majd én elintézem. Elmenünk Kapuvárra a Cserpessel, pártbizottság éppen gyűléseztek, egy írnok volt ott, egy nő, azt mondja, majd mindjárt kihívjuk, majd vége lesz, aztán beszélünk vele. Beszéltünk vele, elvtársak, mi az óhajuk? Az, hogy — Egyszer azt mondja, jól van. Csapattestét tudják, hogy melyik. Mindjárt beírt a nő, legépelte, meg mindjárt el is küldte. Már tíz nap alatt itt volt. Akkor már jöttek ám a járásiak, gratuláltak nekem. Hát igen, elvtárs, megvan. Hát mondok, mikor én Sopron megyek, nem tudtak semmit csinálni. (Kérdés: A Cserpes is közte volt a tizenöt embernek, aki beállt, vagy az csak később került oda?) — Nem, együtt mentünk be. Ö 18-tól 21-ig ott volt velem. Együtt voltunk. (Kérdés : János bácsi, mondta, hogy márciusban álltak be a vörös hadseregbe, a 33. divizó 7. zászlóaljba. Na most, beálltak a vörös hadseregbe, mikor kerültek először harcba, mit csináltak azután, hogy beálltak?) — Mikor mink beálltunk, már egyszerre beizéltek bennünket a csapatba. Egy ideig ott voltunk a Volgánál. Ilyen ellenőrző bizottságban voltunk. A hajót ellenőriztük, meg az élelmezési raktárt egy hónapig, aztán mikor a fehérek nyomultak előre, akkor már mentünk velük. A 33-as divízió, meg a 7. zászlóalj, mink oda mentünk mindig. Hát, persze visszavonulásunk is volt, meg előre is mentünk. Mindig. Ugye az erős volt ám, a fehér csapat. Teli volt kozákkal, meg mindennel, aztán ugye. (Kérdés: Ez miféle fehér csapat volt? Csehek vagy a Kolcsák ék?) — Mindig Kolcsák volt, meg csehek, meg ottani orosz fehérek, parasztság, mind ebbe volt. Hát, gyári munkások is mind ebbe voltak, de ők azt lestek, hogy majd este legyen, aztán úgy jöttek át hozzánk, hozták a puskájukat. Átálltak mihozzánk a vörösekhöz. Ezért győzött akkor az időben, mert máskülönben mink körül voltunk ám zárva. Moszkva meg Pétervár körül. Odáig beszorítottak a fehérek. Azt mondta Kolcsák, majd ki lesztek éheztetve, majd megadjátok magatokat. De mikor Lenin azt mondta, egyszer beszédet tartott, azt mondja, most, ebben a pillanatban győztünk. Mikor ezt mondta a Kolcsák. Hát aztán egyszer csak megszólaltak ám a nagyágyúk. Az volt a szerencse, hogy Moszkvában volt minden fölszerelés. A nagyágyúk, szóval ölég az hozzá, az egész hadifölszerelés. Röpülőgépek, bombák. Aztán mikor kimentünk a frontra, ott voltak Moszkva alá, ott voltak az összes, elkezdte bombázni, ott csak úgy menekült mindenki. 5 Arra utal, hogy az internacionalista tevékenység elismeréséhez elég ennyi. A továbbiakban erre a kérdésre tér ki röviden. Panaszait mi is alá tudjuk támasztani, amennyiben tapasztaltuk, hogy a soproni járási pártbizottság illetékese nagy fokú tájékozatlanságot és szenvtelenséget tanúsított az internacionalisták ügyében. — Rácz csapata a Keleti Front kötelékébe tartozott. Dokumentumait nem sikerült kiderítenünk, aminek hadtörténelmi tájékozatlanságunk az oka. A polgárháborúban ti. többször változott az egyes egységek neve. 489
