Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

gek árán jutottak el mondjuk az egyes körzetekbe. Mert nyilvánvaló, Szaratovból nem volt könnyű Moszkvába utazni, se Kazánból, se Tomszkból vagy Asztrahánból.) — Nem, mert a moszkvai központ már márciusban a Kun Béla vezetésével elhatározták, hogy egy ilyen értekezletet összehívnak az egész birodalomban dolgozó hadifoglyok részéről. Tehát ezt az értekezletet tulajdonképpen már március hónapban elhatározták, csak nem tudták még megvalósítani. Na most, az április közepén tartott értekezleten a szovjet, akkori moszkvai tanács és különösen Lenin elvtársnak volt az eszméje, hogy a hadifoglyok, azok a hadifoglyok, akik igazán átérzik és tudják, hogy mi történt ottan, látják, tisztább képet alkossanak maguknak az októberi forradalomról és annak a vívmányairól. Tisztán lássák azt, hogy mi a tanácshatalom tulajdonképpen. —• Amikor én a november hetedikén, az első évforduló alkalmával hallgattam Lenin elvtársat a moszkvai Vörös téren. Van fénykép is róla, amit az orosz elvtársak most hoztak nekem januárban, nagyítva, és az iskolában is felvettek egy matematikai órán a most, az 50 éves évforduló alkalmával készülő koprodukciós filmet, már Moszkvában megy, „A forradalmak egy ütemre" címen a moszkvai Művész moziban. Valószínűleg ide is kerül. Abban én is kaptam 3—4 percet. Bejöttek az órámra és matematika órámon meginterjúvoltak. Nyebilicki elvtárs volt a filmnek rendezője. De nem csak én, hát ott a Kun Bélánét, meg sokat. A Szovjet-Oroszországban élő elvtársak közül sokat meginterjúvoltak, meg Szamuely Tibornét, Némethi Lajost azt hiszem, aki sokat utazott. — Nemcsak Lenin elvtárs vetette, ez a mondjuk eszme, hogy összejöjjenek, mert hiszen az nagyon döntő volt, hogy olyan'munka induljon meg, amelyik tényleg az ottani helyzettel tisztában van. Mert a távolságok miatt nem volt a hadifoglyok között összeköttetés. (Közben: Gondolom, hogy nem volt az sem közömbös, hogy a hadifoglyok hová állnak, a vörösök mellé, vagy légionisták mellé, mert állhattak volna oda is.) — Én aztán visszamentem az értekezletről Kazánba, kb. 8 vagy 10 nap után, mert Apáti elvtárssal aztán tovább folytattuk ott a munkát, akkor június végén már annyira erősek voltak Kolcsákék és a hozzá csatlakozott cseh ezredek, Kazánt lőtték.

11 Mi vagy ottmaradtunk, vagy — gondolhatja mi lett volna az eredmény. Münnich elvtárs azt mondta, hogy az a hír terjedt el rólam, hogy a kazáni ostrom alkalmával agyonlőttek a csehek. Mikor 61-ben kaptam a Szocialista munkáért érdemérmet, akkor Münnich elvtárssal beszéltem, akkor még miniszterelnök volt, és azt 'mondja, még élek? Mondom igen, 'még élek. Azt mondják, hogy ott a csehek a kaszárnya udvarán agyonlőtték. Még a hajadat így viselted félre és azt mondtam, még élek. Nehéz volt.

12 Akkor nekünk utazás sem volt, hetekig tartott, amíg utaztunk, én is, 4 napig utaztam Kazánból Moszkvába, mert a vonatok nem jártak, meg kellett állni. A kazáni tanács és az ottani pártszervezet finanszírozta a mi utazásunkat. Először is a vasútra díjmentes utazást engedélyezett, és amellett is minden lehetőt megtett. Én Csisztopolból a forradalom kitörése után, novemberben kértem engedélyt, hogy mehessek Kazánba. Postajáratot biztosított a csisztopoli szovjet, a postajáraton adott nekem helyet és 3 napig szánkón mentem a Kama folyó partján Kazánba. így utaztunk akkor. A kazáni vonat már elég jól működött és az asztraháni vonat akkor, amikor 11 El is foglalták, s az internacionalisták (a 2. sz. kazáni Engels ezred) márciusban szabadították csak fel. L. : Internacionalisták II. k. 27. o. 12 Az elbeszélő most tér vissza a moszkvai kongresszus szervezésének ismertetéséhez. 480