Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

n án túli munkánk, én a kultúra területén, ő inkább a politika, az élő politika területén, tehát a kormánybiztos egészen nagy hatáskörrel rendelkezett, mint én, én Zala megyében művelődési megbízott voltain, de tudtam az ő munkájáról, de nemcsak tudtam, de éreztük mi ott, Dunántúlon az ő munkájának jelentőségét és eredményét. Aztán természetesen én szintén börtönbe kerültem, ő azonban sajnos hamar elpusztult a proletárdiktatúra bukása után. (Kérdés: Most tetszett említeni, hogy Dunántúlon érezték a Kellner munkásságának hatását, nyilván tudomása van Majtényi elvtársnak arról, hogy Kellner az egész Dunántúlon is tevékenykedett, de erről tetszene valami konkrétat is mondani?) —i Mi Zalaegerszegen az Erdős elvtárs tudott volna, de ő sem él, ő a zalaegerszegi direktóriumnak az elnöke, sajnos, ő nem tudott. Erdős elvtárs volt vele összeköttetésben. Mi csak annyiban, amennyiben a kultúrpolitikánknak, dunántúli kultúrpolitikánknak egyik irányítója volt Kellner Sándor, 'mert hiszen ő egész Dunántúlnak kormánybiztosa volt, tehát ő tudott arról, mit akartunk a kultúra területén elérni, és mit értünk el. Legfontosabb dolog volt az iskolák államosítása, illetve szocializálása, ahogy akkor mondták, de azután természetesen az új iskolarendszerünk, a 8 ált. iskola bevezetése, ez volt az első feladatunk. És ezt, csak annyit tudok Kellner Sándorról elmondani, hogy olyan agilitás, amely benne megnyilvánult, annak idején 28—29 éves korban voltunk azt hiszem, mind a ketten, fiatalok, fiatalos lelkesedéssel láttunk hozzá a munkánkhoz és reméljük, hogy úgy tudjuk és úgy érezzük, hogy az a mag, amit annak idején elhintettünk, elvetettünk, annak a gyümölcsét most élvezzük, és most építjük tovább azon az alapon, amilyent annak idején mi 19-esek lefektettünk az országban. Egy ideig természetesen üldözés és egyéb szenvedések voltak az osztályrészünk, de akkor, amikor már a felszabadulás után újból nekikezdhettünk a mukának, akkor úgy éreztük és úgy érezzük a jelen társadalmi viszonyok között is, hogy akkori munkánkat a mai ifjúság és mai társadalom megbecsüli, és hisszük azt, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amit megkezdtünk, de sajnos a nagy, a munkánkat nem tudtuk befejezni, mert belső és külső ellenség hatalmasabb volt, és a Szovjetunió nem tudott, annyira el volt foglalva a maga dolgával, hogy aktív katonai segítséget adni nem tudott nekünk. Természetes, hogy ilyen körülmények között nem volt más hátra, mint az a bukás, ami 133 nap után bekövetkezett. Sokan elpusztultak és a sors különleges rendelése folytán nekem sikerült még megmaradni, és még most is még kicsikét taníthatok, hetenként 1—2 órát a dolgozók gimnáziumába, úgy, hogy még matematikára, fizikára nagy szükség van. Reméljük, hogy még most, 80. évemben még azért egy-két évig sikerülni fog. — 3 év és nyolchónapos hadifogságom alatt ott és őtőle is sokat vettem át, mert hiszen ő a munkásmozgalomban előbb részt vett, mint én ... A Kossuth-szövetség Kolozsváron ugyanaz volt, rnint Pesten a Galilei-kör, annak voltam tagja. Akkor, amikor kitört az első februári forradalom, akkor mi imár fellélegeztünk. Én akkor Isztopolban,

7 a Káma partján voltam és átkéredzkedtem Kazánba, mert Kazánba már működött Apáthy Sándorral az élén a Hadifoglyok Forradalmi Bizottsága. Űgyahogy munkásmozgalmi tevékenységem onnan kezdődik Kazánból. 1918 januárjában.

8 7 Csisztopol, Kazántól DK 100 km. 8 L. : Internacionalisták I. k. 143. o., 212. o. 478