Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában

A fenti leletek arra utalnak, hogy a paticsréteg kialakulását az Antoninus kornál korábbi időszakra nem keltezhetjük. Az Antoninus kornál későbbi datálásnak viszont ellentmond a II. sz. végi—

III. sz.-i érmek, illetve a rheinzaberni és westterndorfi sigillaták teljes hiánya, melyek viszont a paticsréteg felett megtalálhatók. Az Antoninusok korában bekövetkező tűzvész okozta pusztulás esetében szinte csak a 166—-181. évek közt lejátszódó eseményekre, a markomann— szarmata háborúkra gondolhatunk. A háborúk okozta pusztítás nyomait eddig már számos pannóniai tábor és telep ásatásánál megfigyelték,

45 ezeknek eredményei a történeti forrásokkal és az epigráfiai emlékanyaggal jól összevethetők/'

6 Arrabona canabaejának ilyen mérvű pusztulását a tábor kiemelt fontossága teszi érthetővé. Az Itália kapujáig előre nyomuló barbárok számára döntő jelentőségű lehetett az Arrabonától Savarián át Itália felé vezető út. Arrabonának, Felső-Pannónia legerősebb auxiliáris táborának elfoglalása nélkül a felvonulás, az utánpótlás biztosítása nehéz lett volna. Arrabona helyőrsége már az első támadás visszaverésénél fontos szerepet töltött be

47

, majd részt vett a 172. évet követő offenzívakban

48

. A csapat parancsnokai ebben az időszakban valamenynyien szép karriert futottak be,

49 és azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a kitüntető c. R epitheton éppen a II. sz. végi feliratokon tűnik fel először

50

. A markomann háborúk Arrabona canabaeja, sőt az egész provincia életében fontos fordulópontot jelentettek. V. periódus (29. ábra) A markomann háborúk után végbemenő változásokat, építkezéseket a rétegek alapján jól elkülöníthetjük, de az átépítések, szintemelések révén összefüggő képet alig alkothatunk magunknak. Itt különösen az épület teljes feltárásának hiányát érezzük, teljesség esetén ugyanis a hozzáépítéseket, alaprajzi változásokat, ezek jelentőségét világosabban láthattuk volna. A legszembetűnőbb változást az 1—2. és 7. szelvényekben figyelhettük meg, ahol az I. és II. helyiség közti hosszanti és a déli zárófal nyugati szakasza korábbi alapokon opus spicatum technikával épült.

51 (12. ábra.) Az 1. szelvényben azt is megfigyelhettük, hogy a két különböző periódushoz tartozó építkezés némileg irányában is 45 A markomann háborúk pusztításaival kapcsolatban Id. Fitz J., História 15 (1966) 336—.; A. Neumann: Die römischen Ruinen unter dem Hohen Markt (Wien, 1957) 32 (Vindobona); E. Swoboda i. m. 138 (Carnuntum); Barkóczi L., Ant. Hung. 3 (1949) 71; (Brigetio) Nagy L.; Az óbudai ókeresztény cella trichora a Raktár utcában (Bp., 1931) 11—.; Tompa F.—Alföldi A.—Nagy L.—Szilágyi J.—Nagy T.—László Gy.: Budapest története I. (Bp., 1942) 365 (Aquincum); Cserey E.—Fülöp F.: Nagytétény műemlékei (Bp. 1957) 9 (Campona); Barkóczi L., Intercisa I. AH 33 (Bp., 1954) 53 (Intercisa); Gabler D., Arrabona 8 (1966) 92 (Quadrata). 46 A markomann háborúk savariai pusztításaira vonatkozóan ld. Mócsy A., Arch, Ért. 90 (1963) 17—20. 47 Dio, LXXI. 3 1a Boiss. III. 250—.; W. Zwikker: Studien zur Markussäule. (Amsterdam, 1941) 86; Fitz J., FA 11 (1959) 62; Mócsy A., PWRE Suppl. IX (1962) 555. 48 H. G. Pflaum, Libyca 3 (1955) 145; Barkóczi h., FA 9 (1957) 96; Fitz J., Acta Hung. 13 (1962) 44. 49 H. G. Pflaum i. m. 145. 50 W. Wagner: Dislokationen der Auxiliaformationen von Augustus bis Gallienus (Berlin, 1938) 32; Fitz J. i. m. 43. 51 Ez az építéstechnika gyakori Carnuntumban — M. Groller, RLiö 7 (1906) 53; és előfordul Aquincumban [Szilágh/i J., BpR 14 (1945) 58 és Belső-Pannóniában is (Thomas E., Römische Villen in Pannonién (Bp., 1964) 120 — Szentkirályszabadja.] 37