Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

tartja fönn a birodalmát. Előttünk foglalta el ezt a várost a Kolcsak, ez egy olyan nagyobbacska város, mi aztán lovasok, megrohamoztuk és visszafoglaltuk tőlük. Ott aztán láttam, nem is lehet elmondani, mit műveltek ezek ott. Ezek, ha elfogtak valakit, nem is agyonlőtték a másikat, hanem kikötötték a fára és szenet tettek alája, ott égették. Rengeteg felkoncolt hullát találtunk, szét az utcákon. Emlékszem, a fal mellett ülő helyzetben volt egy asszony, a hasa fel volt metszve neki, és a gyerek ott mellette, azt metszették ki a hasábul. Borzasztó, mi volt ott. Nagyon el voltunk keseredve, de az ottani lakók is a munkások. Aztán mi adtunk fegyvert a munkásoknak meg lovakat szereztünk, és azok kimentek a sztyeppébe a fehérek után. Akik már futottak, meg voltak verve. Hírmondó sem maradt belőlük. Gondolhatja, azok úgy el voltak keseredve, hogy mindet kinyírták, akit értek. Nekünk is nagy veszteségeink voltak végig Szibérián. Sok kemény csatában voltunk, meg nem tudom, hány ezer halott volt csak a kórházban. Sok ezer odahalt a szibériai kórházakban, tífuszban, nem volt nekik mit enni. Aztán így tovább-tovább, hosszú idő, harcok után, aztán megszökött a Kolcsak. Aztán már csak olyan bandák voltak. Itt volt egy rablóbanda, amott is, másfél évig tartott a harc, míg összefogdostuk őket. Meg Európában, lenn Besszarábiában a Vrangel. Ott is harcoltunk. Ez a Vrangel, ez megint volt egy rendes hadsereg. Ez csak tiszteket vett fel. Szóval tiszti hadsereg volt. De aztán ez is megszökött, és akkor tiszta volt ott lenn minden a Fekete-tengernél. (Kérdés: A Vrangel ellen is harcolt, mikor volt ez?) — Persze, 1920-ban lehetett, az elején. Aztán amikor a Vrangel elment, akkor csend volt, akkor nem mozgott semmi, csak a kulákok itt-ott, de három hónap alatt ezek is elvégeztek. Akkor lett vége a polgári háborúnak. (Kérdés: A polgárháború után azonnal hazajött?) — Nem, akkor még a háború után Moszkvába mentünk. Ott egy újságnyomdában dolgoztam. Ott voltunk még egy pár hónapot, aztán hazamentünk. Hát, amikor elvégeztük a frontot, ki jön oda? A Kun Béla. (Kérdés: Ez hol volt, Feri bácsi?) —• Ukrajnában, Harkovban. Nem is Harkovban, ott mellette, Ciganovkában. Ott volt egy gyűlés, voltunk ott sokan, mi is voltunk vagy húszan, a mi csapatunk, magyar katonák. Mondtuk neki: „Mért mentek maguk hazulról el? A népet otthagyták, és maguk idejöttek? Most vigyenek bennünket haza!" Mert haza akartunk jönni, már fegyverrel, hogy most itthon harcolunk. És akkor tartett ott egy beszédet, és elment a városba, mi meg hazajöttünk. Megmagyarázta, hogy nem lehet most már tovább fegyverrel harcolni.

14 (Kérdés: Honnan is jöttek haza?) — Moszkvábul. Ott dolgoztam az újságnyomdában, német újságot nyomtak ott. A hazatelepítésünket a Plempes, az internacionalista parancsnokság intézte. Németországon keresztül jöttünk.

15 Átvitték bennünket a határon, és akkor az altiszt, aki velünk ment, mondta: „Testvér, vigyázzatok rá, és hagyjátok el az elvtársat, nem szabad nálunk azt mondani. Horthy nem szereti azt a szót: elvtárs. Mondjátok egymásnak: testvér, komám, akárhogy, csak azt, hogy elvtárs, 14 A gyűlés konkrét körülményeit nem sikerült kideríteni. Valószínű, hogy a találkozás, ha másként is, megtörtént, mert Kun Béla ekkor a Vrangellal harcoló Déli Front Katonai Tanácsának tagja volt. 15 Utiokmánya LFM Ht adattár, 1920. XII. 23. 440