Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből
sokáig leszünk a fogházban. Egy szép napon jött a parancs, hogy visznek bennünket tovább, mert a vörösök már újra föltámadtak, jönnek. Bevagoníroztak bennünket megint rabszállító vonatba, aztán vittek Ufába. Ufában megint az állomásról bekísértek bennünket a fogházba. Onnan valamiképpen kikerültem d fogolytáborba. A fogolytáborból meg hamarosan kivittek munkára Orenburg mellé, egy kozák faluba. Ott voltam valami két hétig. Talán meg is maradtam volna ott, de kértem fizetést a gazdától, de a gazda csak az öklét mutogatta. Cigaretta nem volt. Azt meg szerettem volna. Rábeszéltem egy másik kollégát, hogy szökjünk meg. Egy szép vasárnap éjfélben meg is pucoltunk, lóháton. (Kérdés: Elkötötték a gazda lovait?) — Kimentünk a szérűre, mert ott olyan szokás volt, hogy minden községnek a falu szélén egy rettenetes nagy gyepség volt. Ott nem kellett etetni. Mikor az ember kifogta a lovat, vitte a szérűre. A szérűn aztán az ember az első lábait összekötözte a lónak, hogy ne tudjon messze elmenni, ott jóllakott. Ott legeltek. Mikor kezdett virradni, akkor eleresztettük a lovat, kantárt kézbe vettük, és be a gabonába. Egész nap a gabonában bujkáltunk. Este, mikor alkonyodott, mindig megkörnyékeztünk egy falut, akkor aztán a szérűn megint fogtunk egyegy lovat. Minden éjjel új lóval mentünk. Azt másnap reggel virradattájban eleresztettük, megint mentünk be a gabonába. Negyednapjára kikerültünk a kozák-zónából. Akkor már érintkeztünk a parasztsággal is, hogy mi van. Kb. ez 3—4 napig tartott, hogy jöttünk befelé Oroszország felé. Egy szép napon, jövet közben összetalálkoztunk hadifoglyokkal. Há mentek tik? Megyünk be Buzuluk városba. Mennek haza Magyarországra. Akkor mi is bemegyünk veletek. Bementünk, ott megint cseh hatalom volt. Nekem nem volt pénzem, de a kollégának volt cári rubeljai, papirosokban. Akinek nem volt, annak adtak 5 rubelt, akinek több volt mint 5, a többi elvették. Sírt-rítt ez a kolléga, mert több rubelja volt, hogy hogyan lesz az megmentve. Mondtam neki, ne félj, csak add oda énnekem. Odaadta, éh meg szépen összegyűrtem, mint a gyufaszál, azokat n papír rubelokat. Bedugaszoltam a hajamba, nem lehetett látni, hogy a fejemben mennyi rubel van. A gyerek meg kapott még 5 rubelt. Mikor bementünk a táborba, mind odaadtam neki. Akkor voltam bolond, hogy mind odaadtam. Magamnak nem hagytam, mert azt gondoltam, hogy majd ad. Olyan ravasz volt, hogy nem adott semmit sem. Az 5 rubelt sem adta oda, mindent megtartott magának, meg is különödtem aztán tőle. (Kérdés: Hova való volt?) — Debreceni. 15-ös huszároktól volt. — Bementünk Buzulukba, a táborba vittek be bennünket a csehek. Ott találkoztam még egy földivel is, egy új kéri vei. Ott se soká voltunk, talán egy hétig sem. Ott is jön egyszer csak a parancs, hogy megyünk vagonírozni, megyünk hazafelé. Nem azt mondták ám, hogy a vörösök elől menekülünk, hanem hogy jövünk haza Magyarországra. Meg is történt, bevagoníroztak bennünket, eljöttünk a kineli 10 állomásig. Négy- vagy ötfelé ágazott ki innen a vonal, gócpont volt. Oda beérünk, ott leállították a vonatunkat. Beértünk már délután. Vártuk, vártuk, hogy mikor indul. Egyszer csak odajön hozzám egy orosz vasutas. Mondja, feküdjél le a földre, hallgass. Meghallod, mi van már Szamarában. 10 Kinyel, Szamarától (Kujbisev) K egészen közel. Itt ágazik el az ufai vasútvonal is, amelyet már többször megjárt addig Bakó, azért ismeri úgy a vonalat. A csehek Ufába akarhatták vinni a vonatot foglyaikkal, hiszen a front e szakaszán Ufát foglalták el legkésőbb a vörösök (1918. dec), ez a hely biztosnak látszott. 430
