Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
Jósok munkái. A tisztes falakra bádog vagy fa cégtáblák és hirdetések kúsznak fel, a város legforgalmasabb utcáira az architektúra változatlansága ellenére is rákényszerítve az épület és a kereskedelem új funkcióinak megfelelő, a korban úgyszólván kötelező külső megjelenést. Végül ugyanennek az agresszív modernizálási igénynek esik áldozatául a 90-es évek elejére a hajdani bástyafalak utolsó emléke, a még 16. századi Fehérvári kapu és a föléje a 18. század végén emelt tisztes Tűztorony — mely a csakhamar Baross utcára átkeresztelt főutcának, a Fehérvári utcának „nagyvárosias" hatását, vagyis az ott nyíló üzletek érvényesülésének lehetőségét rontja el. Lebontásához jogcímet keresve először az egész épületet életveszélyesnek akarják nyilvánítani, de a szakértői vizsgálat csak a fedélszék egyes gerendáinak romlását állapítja meg: ekkor mindenesetre elrendelik a torony lámpapadozat feletti részének lebontását. A további bontás azonban már húzódik, hiszen a torony hatalmas, kétemeletes alapépítményében, magában a Fehérvári kapuban van elhelyezve az onnan csak nagy költséggel kitelepíthető városi árvaház is. A kereskedelem és a korszerű városias utcakép szorosan összefonódott igényei azonban már nem ismernek irgalmat. 1894-ben a közgyűlés elrendeli immár az egész építmény azonnali lebontását : a bontási versenytárgyalás győztese Kovács József győri kőműves vállalkozó az 500 forintért megkapott építőanyag fejében 1895. február 25-től április 25-ig tartó munka során el is végzi a feladatot — az árvákat pedig magánházaknál helyezik el. Az utolsó fényképfelvételek a már lerombolt épület alapfalain álló urakat és csákányos munkásokat a nagy vadállatot elejtő vadász harcias és elégedett tartásában mutatják be: jól érzékeltetve a modernizálás előharcosainak öntudatos diadalérzését. De hogy ebbe mégis vegyült valami rossz szájíz is, azt az a közgyűlési határozat mutatja, mely néhány év múlva a Tűztorony sisakjának jellegzetes építészeti motívumait az új városház tornyán kívánja viszontlátni. A modernizálás, sajátos módon — bár tulajdonképpen a kereskedelemével azonos indítékokból : a tömeghatás biztosítása érdekében — nem kíméli a székesegyházat sem —' igaz, hogy csupán belső kiképzésében. Már korszakunk kezdetén Simor János püspök — aki csakhamar az esztergomi érseki székbe emelkedik — Lippeirt József tervei szerint 26 ezer forintért átalakíttatja a templombelsőt, a barokk látvány lehető kiküszöbölésének szándékával. Leveteti Maulbertsch oltárképét, a főoltár mellé színes szobrokat állít, föléje pedig hatalmas, kupolás, gipszkeverékű műmárvány tabernákulumot építtet; műmárványoztatja a falakat, megaranyoztatja az angyalokat és az oltár feletti felhőket is. Csak korszakunk végére jobb és modernebb ízlésű utódjának, gróf Széchényi Miklósnak idején ismerik fel majd az épület valódi értékeit. Műemlékké nyilvánítják; Aigner és Schulek építészettörténeti kutatásokon alapuló tervei szerint a templom akkorra nyeri el mai alakját. 10 9. Az 1890-es évektől kezdve az 1910-es évek elejére azonban a városképben már az utolsó három évtized új építményei jutnak egyre nagyobb hangsúlyhoz —• kivált akkor, ha a városnézést nem a korábban hagyományos kiinduló10 A győri házak építőanyagára és tetőzetére MVStÉ 8. tábla; a koraeklektikus épületekre vonatkozó adatok Genthon L, Magyarország művészeti emlékei. I. köt. Bp., 1959. Győr hivatkozott utcáinál; ennek, az általuk „korai ferencjózsefi"-nek nevezett stílusnak szép értékelése Borbíró—Valló i. m. 269. 1.; a századeleji látványra Lyka K., Győri séták. Üj idők 1903. 577—578. 1.; a „díszes kapuzatok"-ról HÉ 1889:4; a Tűztorony pusztulására HÉ 1890:2, 1893:11, 1894:8, 1895:10, 1896:9, a fénykép: Szávay i. m. 122. 1.; a székesegyházra Bedy V., A győri székesegyház története. Győr, 1936. 32—35. 1. 368
