Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
templomot számolnak össze. A város 1869-ben még csak három kaszárnyájának száma viszont 15-re nő, és három kórház, valamint két fürdő mellett 340 meg nem határozott funkciójú épületet is kimutatnak. A kép világos — még akkor is, ha egyes részleteiben az összehasonlítás az eltérő felvételi bázis miatt nem lehet pontos —-: a városfejlődés a lakóházak mellé felépítette a maga egyre differenciáltabb, döntően gazdasági igényeinek megfelelő különleges építményeket is. És hogy ez mit jelentett nemcsak menynyiségileg, de minőségileg is, azt legjobban ezeknek a különleges építményeknek magasságviszonyaiból látjuk: közülük 469 földszintes ugyan, — de 64 egy-, 18 pedig két- és háromemeletes, a város összesen 9 négy- és ennél több emeletes épületét pedig már mind ebben a kategóriában találjuk meg. Győr építészeti megjelenését tehát a századfordulóra már igen jelentősen befolyásolják a város sajátos, új, elsősorban gazdasági, de emellett igazgatási és részben kulturális funkcióiból származó építmények is: nemcsak hogy körülfogják a régi várost, de egyre több helyen befurakodnak régi, zárt városmagjába is, megkísérelve egyszersmind kiszorítani onnan a régi funkciók feleslegessé vált hordozóit, sőt — mint még látni fogjuk — hacsak külsődlegesen is, de megkísérlik majd a megmaradt régi épületek átformálását is az általuk képviselt új funkciók hordozására. Egészében a modern és a régi város kezdődő összeötvöződésének folyamata ez, de már az új igényeinek jegyében. 7. Az így sajátosan építészeti formákban is — mégpedig, mint láthattuk, igen nyomatékosan — megjelenő gazdasági fejlődéssel azonban a város lakásviszonyainak alakulása sokáig nem állt összhangban sem mennyiségileg, sem minőségileg. A 60^as évektől kezdve még sokáig csak aránylag kevés lakóház épült, s a megépülő lakások túlnyomó része is extenzív módon a külső övezetekben jön létre, — többnyire a környezetnek megfelelő gyenge kivitelben: apró, falusias házikóként. Erre a városszabályozási terv, láthattuk, még a belterület kiterjedésének csökkentése mellett is nyújtott lehetőséget. A városfejlődés legdöntőbb eleme e vonatkozásban azért mégiscsak a lakóépületek építése maradt. Győr eredeti, tehát még Révfalu és Győrsziget nélküli területén 1869-ben 1787, 1880-ban 1814, 1890-ben 1835, 1900-ban 2122 lakóházat számoltak össze: számuk tehát szintén csak 1890 után indul növekedésnek. A növekedésnek e végül még ekkor is csak csekély mértékéért azonban az új házak remélt nagyobb méretei sem kárpótolnak: az emeletes házak száma ugyanis aránylag még kevésbé emelkedik. 1869 és 1900 között az egyemeletes lakóházak száma 387-ről csak 424-re, s a kétemeleteseké is 52-ről csak 68-ra nő, háromemeletes lakóház pedig mindössze egy épült. A növekedés extenzív voltát azonban még világosabban «mutatja a lakások számának alakulása, s e növekedés emeletenkénti megoszlása. Győrben 1869 és 1900 között ui. döntően a földszinten levő lakások száma nőtt meg: 3529-ről 4833-ra (ide számítva hét félemeleti lakást, de nem számítva ide 25, pincében levőt, illetve alagsorit), — az első emeleti lakások száma viszont 662-ről már csak 845-re, a második emeletieké 92-ről 121-re emelkedik. Az egyetlen háromemeletes lakóház harmadik emeletén csak három lakást találunk, 1869 8 padláslakásának száma meg éppenséggel 7-re csökken. Bizonyos mennyiségi növekedéstől eltekintve tehát a város lakóépület-viszonyai 30 év alatt minőségileg változatlanok maradtak, az egyes szinteken levő lakások számának növekedése mindegyik szint esetén nagyjából azonos az átlag 136 %-nyi növekedéssel; — sőt ehhez képest a kétemeletes lakóépületek aránya valamit még csökken is (127 %). Ugyanígy lényegében változatlan marad a lakások nagysága szerinti összetételük: a helyiségek szá364
