Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
6. A város így, a vasútvonalak és a megszilárdult folyópartok által közrefogva kialakuló topografikus kereteinek tényleges beépítése azonban nem volt egyenletes folyamat, —• mint ahogy a városfejlődés döntő meghatározója, a város gazdasági élete is korszakunkban nagy válságon és változáson megy át. Nem meglepő tehát, hogy a város a 40-es évektől fogva hatalmasan kibontakozó terménykereskedelmének virágkorában nekilendült építőkedv a kereskedelemnek a város helyzetét megrendítő hanyatlásával együtt, a 60-as években, korszakunk kezdetén átmenetileg megáll. A gazdasági fejlődés stagnálása mintegy másfél évtizedre megállítja a népesség számának növekedését is. A fejlődő városokkal ellentétben Győrben a tőke így nem fordul a bérházépítés felé, — amiben a magas, 55 %-os pótadó, s talán a Budapest és Bécs félútján fekvő városban az építésnek a vidéki átlagnál magasabb költségei is gátolják. A városban a 70-es évek második felében és a 80-as években már panganak az építkezések: a statisztika adatai ezekben az években csupán teljesen jelentéktelen építkezésekről beszélnek, s az épülő házak külseje is sokáig dísztelen. Az építkezés fellendülése a 90-es évek elején (a 3 éven belül felépülő lakóházak számára biztosított húszéves városi adómentesség által is támogatva) a Királyi Tábla Győrbe helyezésével kezdődik: elsősorban a Tábla révén megnövekedett bírósági személyzet elhelyezése áll elő lakásigényekkel. Ezen a város egyelőre még képes segíteni: nyugdíj- és szegény alapjait két bérház építésére fordítja. Nem sokkal ezután indul meg azonban ia város gyáriparának bővülése, növekvő számú munkásság és hivatalnokság elhelyezésének új gondjával. A lakásszükséglet hirtelen megnövekszik, s a századfordulótól ezen már nem segít a régi és immár funkcióikat vesztett magtárépületek lassú át- vagy visszaalakítása sem (természetszerűen már csak szerény, szegényes) lakásokká. A gyáripar kiépülése azután meghozza az építkezés tartósabb konjunktúráját, mégpedig egyszerre több irányban is: a fejlődés által érintett valamennyi társadalmi réteg igényeinek megfelelően. A 900-as évek elejétől egyrészt egyre-másra épülnek be a Belváros és a vele immár egységbe forrott hajdani Ferenc- és Ferdinánd városok még (főleg a két utóbbi városnegyedben) szépszámú üres telkei jómódú polgárok hasonló jobb módú bérlők számára tervezett bérházaival, melyekre a város most ismét biztosítja azt a 20 éves adómentességet, melyet a 3 éven belül megépülő új házak számára már 1890-ben is megadott. Hozzájárul ehhez az is, hogy a városrendezés keretében felépítendő házakra az 1896. évi 23. te. szerinti 15, ill. 12 éves állami házadómentességet 1898-ban Győrre is kiterjeszti a Pénzügyminisztérium. Ekkorra alakul ki a hajdani Vásártérszer helyén a város új, reprezentatív negyede, új középületeivel, —• másrészt a Nádorvárosban, a megszűkített határú belterületen most indul meg a kispolgárság kertes családi házainak —- éveken át fájdalmasan hiányolt épületfajtának — építése. — Végül ugyanekkor kezdődik el a külterület beépülése is: a város déli és főleg keleti szegélyén, immár egyre határozottabban bontakozik ki a gyárnegyed körvonala, gyárakkal és különböző módon finanszírozott munkáslakásokkal. Mindez egyre erőteljesebben emeli a telekárakat: a konjunktúra csúcspontján 1910 és 1913 között a telekárak emelkedése 50 %-os: egy négyszögöl belterületi telekért 250—300 koronát is elkérnek (a városi gépkocsi jól fizetett vezetőjének egész évi fizetése 1200 korona!), — sa külterületen is már 6—10 koronát kérnek a telek négyszögöléért. 8 8 Építkezések pangása majd élénkülése HÉ 1889:4, 1893:11, 1894:8; a Tábla idehelyezése és városi bérházak HÉ 1893:11; családi házak hiánya HÉ 1894:8, 1897:14; adómentességek az építkezésekre HÉ 1893:11, 1895:15, 1911:15; telekárak emelkedése 1910 után HÉ 1913:11; a fejlődés áttekintése HÉ 1914:13. 362
