Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Sinay J.: Az első győri gyár története
Ugyanakkor Stádel Károly csak 2847. szeptember 27-én nyeri el a céhes mesteri címet, mint „gestübter zeigschmidt meister" 22 ; 1862. április 24-én engedélyezi a budai Helytartótanács az „országosan szabadalmazott gyár" címének használatát 23 és csak 1865. május 1-én történik meg a gyár pozsonyi cégbejegyzése.^ 1845—46-ban Stádel József özvegye fizeti a mesterség után kirótt adót. 25 Joggal merülhet fel tehát az a gondolat, hogy 1844—45-ben csak személyi változás történt Stádel József céhes műhelyének vezetésében, s a gyár alapítási évét indokoltabb lenne a fenti dátumok bármelyikéhez kötni. Miért fogadhatjuk el mégis alapítási időpontnak az 1845. évet? Több volt-e Stádel Károly üzeme már ekkor egy egyszerű céhesműhelynél, ha nem is tekinthető még gyárnak? A kérdés eldöntéséhez ismét a kor iparfejlődésének egyik jellemző vonásából kell kiindulnunk. „Az 1840-es évek ipari fellendülése számos céhes ipari üzem tulajdonosát is hozzásegítette ahhoz, hogy a céh kereteit szétfeszítő vállalkozást létesítsen. Sok esetben a céhesmester még nem lépett ki a céhből, sőt funkciót is viselt benne, de üzeme már meghaladta a céhes méreteket és tőkés kooperatív formát kezdett ölteni... Igen élesen domborodott ki az adatokból az is, hogy a céhes ipari technika elavult s a szükségletek fejlettebb munkamódszert követelnek." 26 Ez a megállapítás Stádel Károlyra és gyárára is jellemző. A győri céhipar ekkor még elég erős volt ahhoz, hogy bármilyen céhen kívüli üzemalapítási törekvést megakadályozzon, de legalábbis erősen kétségessé tegye annak prosperitását. Stádel Károly hiába rendelkezett a helyi céhiparosok szaktudását messze meghaladó műszaki ismeretekkel, hiába állt a háta mögött 7 év nagyüzemi szakmai gyakorlat, és hiába volt birtokában a bécsi műegyetem oklevele, egyelőre még a céhesmesteri rangot sem érhette él. Ehhez magyarázatként tudnunk kell, hogy Stádel József hátrahagyott vagyonának kizárólagos haszonélvezője az özvegy volt, s a vagyon tényleges felosztása az örökösök között csak 2 év múlva következett be. Az atyai mesterséget folytató legkisebb Stádel-fiú tehát követte a kor azon szokását, melyre az akkori céhszabályok lehetőséget adtak. „Ha valamelly Kováts Mester Ember ezen Czéh Társaságábul ez árnyék világból ki múlik, tartozik az Czéh azon meg hagyott özvegynek, ha az Mesterségét folytatni kívánnya egy tudós Mester Legént, ollyast tudni illik, az kit az Mesterségnek folytatására alkalmatosnak tud lenni, néki rendelni; hogy így a' Szegény özvegyek is az Czéhnek oltalma és gondviselése alat magokat jobban táplálhassák." 27 , Stádel Károly tehát sürgősen beszerezte az ún. céhszabaduló-levelet (Lehrbrief), mely tanúsította, hogy 1830. szeptember 26—1834. június 8. között apja mellett tanulta ki a szerszámkovács mesterséget, s a kellő szakmai ismeretekről bizonyságot tett. Ezt a szabadulólevelet 1845. február 8-án állította ki a pozsonyi céhelöljáróság. 28 22 Céhmesterek könyve 39. 1. XJM HGy HD 70.45.1. lsz. 23 GySmLrl Győr város tanácsának iratai 1396/1862. sz. 24 GySmL:l Győri törvényszék céghivatalának iratai. 208. csomó St. 1865. 25 GySmLl Győr város adópénztárának iratai. Adófőkönyvek 1845/46. 26 Mérey Gy., i. m. 301. és 309. 1. 27 A győri kovácscéh articulusai. 13. articulus. XJM HGy 53.13.1. lsz. 28 XJM HGy HD 70.44.17. lsz. 319
