Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Kőhegyi M.: Rómer Flóris levelei az Országos Széchényi Könyvtárban

A czikket, a mint a munkahalmaz engedi, közleni fogom a rajzokkal együtt.

31 Az edényben lelt szövetet vagy mi legyen, ritkának tartom, de ritkábbak a temető közti falak, milyeneket eddig nem ismerek. Majd teszem, ha nem nehesztel észrevételeimet, és csak egyre kérem: hagyjunk meg most fel az ős lakos nemzetisége kérdés bíbelődéseivel! — Nálunk egy valódi labyrinth van erre nézve, és csak búváraink munkáját zavarjuk, ha már most eredmény után kapkodunk, holott még alig hogy egykét biztos adattal bírunk! —• Várjuk be, mit eredményeznek az északi archeológok búvárlásaik a sokkal tisztább, és érintetlenebb téren, akkor fogjuk csak mi kezdhetni a nemzetiségek rendezését! Addig csak biztos adatokat keressünk, és megtaláljuk idővel a fonalat, mely a labyrinthen átvezet. Az eszközök vételére nézve: — ez bajos dolog; Dániában minden fajtájú kőrégiségeket lehet potom áron kapni — már a Svajcziak drágábbak, nálunk vagy ingyen kapjuk, vagy oly bolond árakat csinálnak, hogy venni semmit sem lehet. Legjobb kutatni és a néptől szerezni. A múzeum még nem igen bír dublettekkel, mert én tanulmányozásra még a darabokat is őrzöm, várom, hogy megjön az idő, midőn mi is fogunk kissé a világ elé lépni akarni. Jelenleg itt van Hildebrand svéd tudós, ki múzeumunk kincseit bámulja — ez legcompetensebb idegen, ki eddig e tekintetben nálunk megfordult.

32 Mi lett a liptai 300 hosszú tűből? — hová lett azon szép kard, melyet néhány ev előtt Liptóból vételre ajánlottak; ha még kapható, azonnal megvenném, Liptó —• Sz. Ivánban találták; és valami német archeológ ajánlotta vételre.

3:í Első találkozásra talán elég; — remélem, hogy többször találkozunk, csak arra figyelmeztetem, hogy sokszor a legjobb akarat mellett sem vagyok képes azonnal felelni — mert gyakran még ebédelni sem hagynak nyugodtan. Tisztelem a liptai Urakat, kik tudományunkat előmozdítják! A Ns megyének a bizottság fogja kegyes intézkedését megköszönni octóber elején tartandó első üléséből. Isten Velük. Előre! Vagyok Ts. Uraságodnak őszinte hű tisztelője Pesten 1870. Sept. 3án. Römer Flóris

:v

' 31 A következő évben, igen szép rajzokkal, megjelent a cikk. Majláth B., Két bronztű Liptó megyében. AÉ 4 (1871) 112—117. 32 „Hildebrand János svéd régész és a stockholmi múzeum régészeti osztályának őre huzamosb idő óta mulat Pesten és az ős — főleg bronzkori és népvándorlás-szaki régiségeknek szenteli egész figyelmét" — írja Rómer s közli, hogy Hildebrand még 1 évig Pesten marad. AÉ 3 (1870) 287. 33 Majláth válaszolt Rómer levelére, ki azt részben leközölte. A 300 tűről azt sikerült megtudnia, hogy Szentmihályon (Túróc vm.) találták őket, a lelkészlak javításakor, s Hiros ev. lelkész a túrócszentmártoni múzeumnak küldte el őket. De nem 300 tűről van szó, hanem csupán néhány darabról. A kardot ajánló német archeológot nem Nendeck Gyulának hívták? — kérdi Majláth. Rómer jegyzetben válaszol: igen! AÉ 4 (1871) 17. — A későbbiek során kiderült, hogy a kard hamisítvány. Majláth B., Még egyszer a liptói szép kard. AÉ 4 (1871) 271—272. 34 Az OSZK „ismeretlennek" címzéssel tartja nyilván, de a tartalomból kétségtelen, hogy az Majláth Bélához íródott. 280