Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

pénze van kikölcsönözve, s ezenkívül is itt előmenetele lévén, nem akar két szék közt a földre esni. Otthon neki semmije sincs. Antal levelének nagyon örül. Hagenau 17. January 1723. Kedves édes Öcsém Uram. Ebben a Városban ma Szt. Antal napját üllik, azért kivánom az Isten sok Szt. Antal úgymint nevenapját adgyon kegyelmednek érni, s-el-is mulatni, maga kivánsága szerint. Kedves édes Öcsém Uram a kegyelmed Soprombul de dato 3tia praesentis nékem irt, kedves levelét örömei vettem; melybül értem, hogy azon kis summáju Vexlit fel vette kegyelmed, igen akarom hogy élnem veszett tőlünk, Isten éltetvén s már azon alkalmatosságot felltalálván, hogy ha hátrama­radott restantiámot kezemhez vehetnem töbel is kedveskedném kegyelmetek­nek; kérem kegyelmedet mongya Aszony Anyámnak alázatos szolgálatomat, hogy azon csekély állapotért magát ne fároszsza es arrul ne irjon nékem, mert, csak azt cselekettem amivel tartoztam, midőn ö kegyelme méltóztatik megemlé­kezni felőlem— magát Írással ne fárosza ö kegyelme, hanem kegyelmedéi Íras­son, csak az ö kegyelme subscriptióját láthassam meg-vigasztalódom. Uy Esz­tendő napján és ez előtt harmad napal irt leveleimbül még érthette ö kegyelme szándékomat haza való menetelem iránt, megvallom egy kis szomorúságom ér­kezvén determináltam magamot, hogy Isten segétségével haza megyek, de mivel nincsen sokra mire mennem s hacsak itt is restantiámot meg nem fizetik, nem sokat vihetek magammal, ha ugy lehetne hazamenetelem, hogy ha othon nem találnám elég alkalmatosnak lakásomat, (:itt is már alkalmasint előmenetelem lévén, az két szék közül nem akarnék a pad alá esni:) hogy visszajöhetnék ide ismit; ezt conferálni kellene kedves Hugóm Aszonnak valamely jóakarójával hogy ha lehetne-e ily conditióval haza mehetnem vagy nem. Mivel kértem Asz­szony Anyámot ö kegyelmét hogy gratiónalisomat mennél elöb valamely ember­séges emberrel sollicitáltassa, azon szándékomban most is megmaradok, és ké­rem mind kedves Aszony Anyánkat mind kedves Hugóm Aszonyt ugy kegyel­medet is, hogy azt sollicitáltassa kegyelmetek, de kérem Aszony Anyámot, hogy maga se Bécsben sesehová mostani hideg időben ne mennyen, és ne betegicse magát, tudom kegyelmetek nem szánnya maga fárodságát és költségét is ahoz contribualni, Isten haza vévén, enis a mim lészen nem fogom kimilleni kegyel­metektül, az elmúlt Ordonarián el küttem Aszony Anyámnak az itt való generá­lisnak Attestatióját, hogy a király szolgálattyában vagyok. Kedves Öcsém Ura­mot kegyelmedet kérem, mennél gyakraban lehet engemet minden dolgaink­rul tudosicson és szokás szerint dirigállya kegyelmed leveleit. Ez vala leg első levele Kegyelmednek kit életében nékem irt, kérem hogy utolsó ne légyen, és gyakran irjon, tiz Esztendővel jobban megvénhettem azért, hogy bujdosásomtul fogva nemis vehettem hirit kegyelmeteknek és hogy annyira el hagyatott vol­tam kegyelmetektül. Kisfaludy Ádám Báttyám Uramnak már három holnapja nem vettem levelét. Örülök kedves Öcsém Uram, hogy mind kegyelmed, mint Bálás öcsém oly jól proficiált, es oly szép irasa van kegyelmednek. Bánom sze­gény Török István Uramnak halálát requiescat in pace. Ezzel kegyelmed attya­fiságában ajánlom magamot, és minnyájunkot Isten ö Sz. Felsége gondviselésé­ben, maradok még élek Kedves édes Öcsém Uramnak kegyelmednek mindenkori igaz attyafia Báttya és köteles szolgája Kisfaludy Boldisár m. p. 270

Next

/
Thumbnails
Contents