Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában

13. ábra. A D-i zárófal Ny-i szakasza. vényben üreg keletkezett. A belső osztófalaknak csak lábazati részét (a padlószint fölé mintegy 30 cm-rel emelkedett ki a lábazat) építették eredetileg kőből, a felmenő falak vályogtéglából épülhettek, mint ahogy ezt a 2. szelvény É—D-i, ill. K—Ny-i falainál láthattuk. Az 50 cm X 28 cm X 10 cm méretű vályogtéglákat a falak irányára merőlegesen, egyesével helyezték el. Vályog felmenő fal tartozhatott az 1., 7. szelvény falának alapozásához, sőt talán a D-i zárófal egy részéhez is. Csakis ezzel magyarázható annak a nagy tömegű, átégett paticsnak jelentkezése, mely éppen ennek a periódusnak pusztulását jelzi. A szabályosra kialakított vályogtéglák jó részét nádra, vesszőre tapaszthatták, ezek lenyomata a paticsdarabokon jól mutatkozik. Az épületfalak vastagsága 62—63 cm, a Ny-i oldalon 56 cm, alapozásuk 290 —325 cm mélyen található. A D-i zárófalnak 17,5 m hosszú szakaszát tártuk fel a 6., 7., 8. szelvényekkel. Ny-i szakasza, mely a 7. szelvény É—D-i osztófalától a Ny-i zárófalig tart, kétrétegű; az alsó részt vízszintesen rakott, lapos kövek jellemzik, a felsőt opus spicatum technikával építették (12. ábra). A K-i szakasznál ez a tagoltság nem figyelhető meg. A kettős felépítést láthatjuk az 1., 7. szelvények falánál is (13. ábra), míg a Ny-i zárófal ismét egységesnek látszik. A falak építésének rétegződése a későbbi építkezések szempontjából fontos. Annyi biztosnak látszik, hogy az alapfalak mindenütt egyidőben épültek, az átépítéseket pedig a pusztulás mérve, a falak állapota határozhatta meg. Az 1. szelvény Ny-i sarkában a K—Ny-i osztófaltól É felé kiinduló szakasz szintén hozzáépítésnek látszik, az alapfalakat azonban együtt építették. Hasonló elválás mutatkozik a 2. szelvény Ny-i és DNy-i sarkában is a felmenő falaknál. A tetőszerkezetet fagerendák tartották. Ezeknek elszenesedett maradványait az 1. és 6—-7. szelvényekben találtuk meg (11. ábra). Az 1. szelvényben mintegy 20