Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Varga I.: A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1698-ból

az úr mutatta be őt a községnek. Ilyen alapon működik most itt és végzi a maga szolgálatát. Évi fizetése: 4 darab föld, amelyeket a község művel. Rétjét is a község műveli, 2—3 szekér széna terem meg rajta. Fát annyit kap, amennyi elégséges. A községtől 12 forint jár, minden telkes gazdától pedig 1 köböl gabona, kisebb gazdáktól V2 köböl, napszámosoktól pedig V4 köböl. Stóla: keresztelés 1 kenyér, 1 tyúk, valamint annyi dénár, ahány a keresztkoma, egyházkelő 1 kenyér és 4 dénár, temetés 12 dénár, halotti szentbeszéd 13 dénár, esketés 25 dénár, vidékiéktől annyi, amennyit kér. Ürvacsora osztásakor fejenként 1 dénár jár, beteg áldoztatásakor 12 dénár és egyéb semmi. Ügy látszik, hívei kedvelik a prédikátort, mert belőlük semmi panaszt sem tudtam kicsalni. A prédikátor különben igen politikus embernek látszik, nem hiába Széchenyi Pál veszprémi püspök udvarából került ide erre az állásra. Tanító: egy éretlen gyerek, Zaborák Ferenc a neve, tót származású, harangozó és kántor is egy személyben. A tren cseni lutheránusok iskolájának negyedik osztályából egyenest idejött. Fizetése: évenként 4 forint és 6 köböl gabona, ezek a községtől. 12—13 fiút és lányt tanít, ezektől évenként és fejenként 1 forintot kap. Minden háztól kap a harangozásért évenként egy kenyeret. Lélekszám: 71 katolikus, 171 evangélikus, 17 kálvinista, összesen 259 lélek. Győrszemere Gróf Eszterházy Ferenc, Farkas Mihály, Miskey István győri hadnagy, Kóré Imre, Tavas Gergely, Babocsay Ferenc, Nagy Ferenc és Szilvásy Pál nemes urak birtoka. A falu népe magyar, nagyobbrészt evangélikus vallású, de katolikusok, reformátusok is elég szép számmal vannak. Őfelsége parancsának bemutatása után megengedték a vizitációt, megtekinthettem a templomot és a plébániát. A templom a falu közepén van, a legutóbbi zavaros időkben végképpen elpusztult. Most, amennyire lehetett, zsindelytető alá helyezték, hogy száraz helyen végezhessék az isteni szolgálatot. Egészen biztosra vehető, hogy ezt a templomot régen a katolikusok építették. Kitűnik ez a szentély formájából, az oltár elhelyezéséből, a szent útravaló elhelyezésére szolgáló és a falban levő, márvánnyal bélelt mélyedésből, valamint a falban levő mélyedésekből, amelyek gyónóhelyül szolgálhattak. Van itt egy kerek alakú fenyőfaasztal, kenderabrosszal leterítve az úrvacsora kiosztásához, egy silány ólompohár és egy cseréptál a keresztség kiszolgáltatásához. A szószék fenyőfadeszkákból van összeeszkábálva, festés nélküli, egyszerű abrosszal leterített. Van azután néhány kezdetleges fapad, mindegyik a szószék felé fordítva, hogy a szentbeszédet könnyen hallgathassák. A templom előtt, déli irányban, két tölgyfagerendán, amelyet 4 fadúc támogat, egy kb. mázsás harang függ. Valószínűleg nincs megszentelve. Más felszerelési tárgy nincs. A plébánialak elég kényelmes, van egy szoba, konyha, istálló, marhaól, méhes, udvar és szérűskert a templom előtt. Nincs sem iskola, sem tanító, a prédikátor itt a mindenes: harangoz, énekel, temet. A lelkész neve: Sigsay Mihály, Sigsóról való református magyar, kb. 50 éves. Debrecenben végezte teológiai tanulmányait, s Felső-őrről került ide, ahol valaha 220