Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Varga I.: A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1698-ból

után mint tanító hitsorsosainak több évig szolgált, a hívek ösztönzésére és a saját vakmerőségétől indíttatva, több tanítótársával együtt elment Breznóbányára, és ott az evangélikus püspöktől felhatalmazást kapott az igehirdetésre. Azóta az ő törvényeik szerint a papokat megillető jogokat gyakorolják, a soproni országgyűlés határozatainak ellenére itt erőszakkal hitszónokként működik. Amikor tudomást szerzett jöttömről, valószínűleg híveinek ösztönzésére, a faluból elosont. Ügy látszik, tudatában van annak, hogy a földesurak akarata ellenére merészkedett ide, mert megérkezésem előtt röviddel még a házában volt. Tudja ő is, hogy mind az apácák ispánja, mind pedig Acsady uramnak gazdatisztje katolikus licenciátust akartak idehozni. Azonban Gottfrid atya, a szentmártoni bencés főapát megbízottja, az igehirdetőnek fogta pártját. Azt a faluból nem hagyta kizavartatni, sőt az apátság területére hívta meg arra az esetre, ha a faluban mégsem maradhatna ! E vakmerőség ellen az apácák gazdatisztje, a vámszedő és a helység bírája előtt ünnepélyesen tiltakoztam. A prédikátor által használt paplakot a község eredetileg imaháznak építtette, és ezt a célt is szolgálja. Midőn meg akartam ezt az épületet vizitálni, hogy abban körültekintsek, ezt a jobbágyok megakadályozták. Nem engedtek be, még gazdatisztjük közbenjárására sem. A király nyílt parancsának, valamint püspököm tekintélyének ezen sértő megvetése ellen tiltakoztam az apácák gazdatisztje, Bakony Márton és a helybéli vámszedő, Werhoff Márton urak előtt. Végül még csak a lélekszámot szerettem volna feljegyezni, de ennek közlését is megtagadták. Ez ellen is ünnepélyesen tiltakoztam nevezett urak és a községi bíró előtt, és így távoztam el a faluból. Tét Bezerédy István pápai alkapitány, Farkas Mihály győri postamester katolikus földesurak, Ostffy István és Karczay Mihály evangélikus vallású földesurak. Lakói főleg evangélikus vallású magyarok. Őfelsége parancsa iránti tiszteletből egyházlátogatásomat megengedték, és az imaházukba bebocsátottak. Ez az imaház a falu közepén van, elég tágas, 200—300 ember is belefér. Sövényből font, sárral tapasztott és szalmával fedett épület ez. Nem találtam benne egyebet, mint egy hársfaasztalt, fenyő- és tölgyfapadokat, az asztalon kenderabroszt, énekeskönyvhöz fából készült tartót. Még a kereszteléshez és az úrvacsora kiosztásához szükséges edények sincsenek meg, annál kevésbé valami értékes tárgy. Sem készpénz, sem végrendeleti hagyaték. A templom előtt és a tér közepén két tölgyfagerendán egy félmázsás harang függ, amely nincs megszentelve. A falun kívül, annak felső végén, egy dombon ősrégi, de a sok zavar közt elpusztult és rombadőlt templom van. Jelenleg tárva^nyitva áll embernek, baromnak, köveit, tégláit maguk a lakosok hordják szét különféle házi használatra. A templom körül van a temető: a katolikusok és a protestánsok vegyesen temetkeznék. A plébánia az imaházzal egy udvarban van. Szép szoba, kettős konyha, pitvar, kamra, istálló, szérű, kert, méhes tartozik hozzá. A prédikátor a magyar születésű, 36 éves Tatay István, aki Sopronban szónoklati tanulmányokat végzett. A község Bártfára küldte, ott a püspökjük avatta fel Farkas Mihály postamester ajánlólevelére. Vissza jövetele után ugyancsak ez 219