Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában
ház szintje felett 430 cm mélyen márványozott festésű edény töredéket és erős profilú fibulát találtunk. Az arrabonai vicus faházaihoz hasonló építményeket Pannóniában kevéssé ismerjük. 32 Szerencsés körülmények és gondos ásatási megfigyelések révén azonban megnyugtató pontossággal sikerült rekonstruálni a cambodunumi (Kempten —i NSZK) ásatások során előkerült faházat 33 , mely a miénkkel már koránál fogva is jól összevethető (7. ábra). Bár az arrabonai épületek alaprajzát és kiterjedését pontosan meghatározni nem tudtuk, az összevetésre némiképp mégis lehetőséget nyújtott az a körülmény, hogy alig korábbi (Tiberius kori), hasonló rendeltetésű (vicus épülete), azonos építőanyagból készült objektumok kerültek elő Cambodunumban is; mérete, konstrukciója a miénktől lényegében nem térhetett el nagyon. 34 A talajviszonyok Arrabona esetében nem tették lehetővé a tartógerendák, oldalfalak, padlózat, tartószerkezetek megismerését. Abból, hogy a 4., 10. szelvényekben levő famaradványok által meghatározott területnek a 9. szelvény gerendája pontosan a tengelyében fekszik („mittlere Zwischenschwelle"?), még messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. 35 Az első periódus építkezéseinek pusztulására vonatkozóan a feltárás eredményei egybehangzók. Bár ritka faszenes nyomok mind a faépítmények, mind pedig a kavicsos réteg felett előfordulnak, mégsem következtethetünk az épületek tűzvész általi pusztulására. Az a tény azonban, hogy a faépítmények nyomait iszapréteg felső határán, a talajvíznek kitett mélységben találtuk (3. ábra), továbbá, hogy a következő periódus építkezéseit az elsőtől több mint egy méter vastag kavicsos feltöltés választja el, arra utal, hogy a faépületek felhagyását a gyakori elöntéssel magyarázhatjuk. Ezek megelőzésére a későbbi építményeket már több mint egy méterrel magasabb szinten emelték. II. periódus (8. ábra) Az I. sz.-i faépítmények szintjét a fent említett kavicsos feltöltés zárja le. Ebben jellegzetes leletanyagot alig találtunk, néhány póvidéki sigillata, s azok utánzata mellett nyers színű füstölőtál töredékei, vörös festésű, rovátkolt díszű kerámiadarabok voltak. Az 1969. évi szelvénysorban a második periódushoz tartozó jelenségek nem mutatkoztak, egy-egy vékony sáv jelezte csupán a közeli építmények településszintjét. A legalsó faházakat időben követő építkezés nyo32 Ld. W. Schmidt; BRGK 15 (1923—24) 218—. (Póetovio vicusa) ; E. Swoboda: Carnuntum. Römische Forschungen in Österreich I. 3. Aufl. (Graz— Köln, 1958) 149 VI. épület (Carnuntum). I. sz. közepéről származó faház nyomát fedezték fel az altalaj felett Tácott — Id. Fitz J.: Acta Arch. Hung. 23 (1971) és Százhalombattán — Id. Thomas E., Arch. Ért. 91 (1964) 257. Egy cölöpház feltárását Adonyban is megkísérelték, de az erősen lepusztult felület nem tette lehetővé alaprajzának és rétegének meghatározását — ld. Barkóczi L.— Bonis É. i. m. 168. A faanyagot a pannóniai erdők bőven szolgáltatták, hiszen még Galeriusnak is... caesis immanibus silvis... (Aur. Vidor, Liber de Caesaribus 40, 9) kellett termőföldet nyerni. 33 A. Zippelius: fejezete W. Krämer: Cambodunum-Forschungen 1953— I. Materialhefte zur Bayerische Vorgeschichte H. 9 (1957) 37—46. 34 Fabarakk állhatott ebben az időben Vindonissa legiostáborában is — Id. R. Laur—Belart: Vindonissa. Lager und Vicus (Berlin— Leipzig, 1935) Röm. Germ. Forsch. 10 63. 35 Ugyanilyet tártak fel Auerbergen — Chr. Frank: Beitr. z. Anthr. u. Urgesch. Bayerns 16 (1907) 63—. és Valkenburgban — ld. Jaarverslag van de Vereenigung van Terpenonderzock 25/28 (1940—44) Abb. 38. 16
