Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Timaffy L.: Aratóbanda Dunaszentpálon

Búza, búza, de nagy tábla bú-za Huszonnégyen vágnak rendet raj-ta A markot is húszon-négy (ány sze-di annak fe-le szé-pen be-kö - tö-zi Búza, búza, de nagy tábla búza A végiben áll egy nagy diófa. Tetejibe rászállott egy csóka, Barna kislány tanított a csókra. T giusto Hajnal hasad, harmat esik, aratunk még sötét es-tig Szedd a markot, foggyon a sor, majd alhatunk karácsonykor. A lány, legény had izzadjon, búzaszalma had ropogjon. Sarló alá megérett már, sárgállik tőle a határ. Ez a nehéz, nagy szívósságot igénylő munka sem lehetett érzelmi momentumok nélkül. „Itt melegedtek össze a párok, ilyenkor keresték meg a legények a jövendőbelijüket, mert itt megláthatta mindenik, hogy ki milyen dúgos vót. Én is innen hoztam az asszonyt" — vallotta az utolsó bandagazda, Szabó Vince. 170