Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

neműnek dolgoztak fel a háztartások.

45 Erdély területére szállítottak még Háromszék, Udvarhely, Maros-Torda, Nagy-Küküllő és Kis-Küküllő vármegyék néhány helységébe is. Sopron megyében és a környező megyék érintkező vidékeire 1908—1928 között 25 helységbe jártak vásárra, több mint 40 helységbe pedig postán, vasúton szállították az árut. A kékfestő mellett más egyéb textíliával is ellátták viszonteladóikat, amire csak egy háztartásban szükség volt. Természetesen az első világháború anyaghiánya csökkentette a forgalmat, de az később újabb lendületet vett. A postakönyv bejegyzései szerint 1914-ben összesen 602 csomagot adtak fel a fogyasztóknak és viszonteladóknak 8123 korona értékben. Ebből Csík megyébe 285, Kézdivásárhelyre 18, Homoródra 14 darab került feladásra. A következő évben hasonló a forgalom, 1916-ban azonban már csak 74 küldeményt jegyeztek fel. 1917-ben pedig már a háborús viszonyok szinte teljesen megszüntették az ilyen szállításokat. A viszonteladó magáncégek két százalék, a fogyasztási szövetkezetek (számuk 20) három százalékos kedvezményt kaptak egyhavi fizetés esetén.

46 Vásárokra egy vagy két kocsi árut vittek ún. kocsiládákban, aszerint, hogy milyen forgalom volt várható. Az árusítást 10—12 fiatal lány és asszony végezte. A pénzt maga a mester és egy-két idősebb asszony kezelte. Fizetésük 1912-ben 70—80 krajcár volt naponta, ezenkívül reggeli, ebéd és vacsora is járt mindenkinek/'

7 Az áru reklámozását ügyesen oldotta meg a mester. Áprilisra elkészültek az új minták, a velük nyomott első végekből minden vásározó lány és aszszony 2—2 ruhára és kötényre való anyagot kapott. Az újdonságból készült ruhákat azonban a májusi csornai vásáron már viselnie kellett mindenkinek, ezzel reklámozták az új mintázatú kelméket. A legjobb vásár Kapuvár, Beled, Szany, Mosonszentjános helységekben volt, de elég jónak tartották a rábapatonait is. Ezek közül is a kapuvári emelkedett ki a legjobban, mert itt futottak össze a környékbeli pusztaiak, majorbeliek, akiknél általános és nagyon kedvelt volt a festőruha. ,,Terka néni" volt köztük a divatirányító, amit ő kiválasztott, azt mind elmérték, a többiek ugyanabból akartak maguknak ruhát vagy kötényt. A néni magtalan özvegy volt, igen jó módban, így hát szépen öltözhetett, amit a szegényebbek is utánozni akartak legalább egy-egy ruhával. Az első világháború után jelentősen megcsappant a forgalom, majd pedig a gazdasági válság miatt állt be pangás. 1932-től ké'zdve azonban gyors emelkedést mutatnak a vásári bevételek öszesítő kimutatásai. Ekkor 26 000 pengő az évi forgalom, 1935-ben már 45 000, 1938-ban 50 000, 1941-ben pedig megközelítette az 57 000 pengőt. Ebben az időben tizenegy helységbe jártak vásárra, de háznál és a hetivásáron is árusítottak rendszeresen/'

8 A második világháború utáni tartós anyaghiány miatt teljesen visszaesett az üzem munkája, egyetlen segéd dolgozott a műhelyben hozott anyagon, váltóval. Az értékesítés csak háznál és a csornai hetipiacon történt, ahova a környékbeliek behozták a festeni való gyári anyagokat, vagy a régi háziszőttes lepedőket, elbontott bőgatyákat. 1947-ben 51 községből hoztak váltómunkát, főleg a csornai és kapuvári járásból. 1952 körül azonos szinten mozgott a műhely munkája, valamit javult már az anyagellátás. 45 LFM. Népr. lt. 639. 46 GySmL:2 Fraszt-család iratai. Postakönyv. 47. Uo. Segédkönyv 1908—12. 48 Uo. Vásári bevételek. 152