Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

nyítik, újból szárítják, majd kétszer-háromszor megjáratják a mángorlóval. így kerül a tarkázóba, ahol a kívánt mintát nyomják a világoskék anyagra. Ezután a már leírt módon készre festik stb. Savazás után a fedőanyag alól előtűnik a világoskék mintázat. A munka további fázisai azonosak a már leírtakkal. A mintakincs Fentebb már említettük, hogy 1846-ban 74 darab formát vettek leltárba Frast Sebestyén halála után. A ma meglevő formakészletből kisebb-nagyobb nehézséggel kiválasztható e korai réteg. Sajnos, szépen faragott mintákból csak egy-két darab maradt meg, a java részét, mint szuvas, használhatatlan lomot elégették a kazánban. Az egyszerűbb, fémlemezekből és drótokból alakított minták között az ún. csíkos formák alkotnak nagyobb egységet. Ezeket köténynek, ruhának, ágyneműnek egyaránt használták. Az erősen szuvas, rongálódott minták között 12 darab található MV monogrammal. Kétségtelennek tartjuk, hogy ezek Wisszauer Mátyás idejében készültek, aki 1846-ban vette feleségül Frast Sebestyén özvegyét. Talán maga a mester készítette ezeket, de az is lehetséges, hogy csak tulaj don jegyként került a monogram a formákra. A minták ruhák és kötények, ill. abrosz és kendő szélének mintázására szolgáltak. Az apró minták a változó divattól függetlenül mindenkor kedveltek voltak. A megmaradt minták nagy többsége a XIX. században készült, később már csak 1910 körül bővítették a választékot, amikor a legnagyobb fellendülését élte az üzem. Ekkor a kockás, parkettás, csillagos minták élték nagy divatjukat. A Perrotine-gép 1890-es években történt munkába állítása a kézi formák számának jelentősebb gyarapodását megszüntette, de mintakincsét átvette. A 80—90 cm hosszú, 12—15 cm széles gépi mintákat a műhely üzletkörében kedvelt kézi minták motívumaival készíttették el csehországi és ausztriai formakészítő gyárakban, műhelyekben. A mester a kívánt minta rajzát, esetleg más mestertől is kapott lenyomatát küldte a formakészítőnek, aki a kívánt méretre elkészítette a formát. A sokat használt minták javítását az idősebb segédek és maguk a mesterek is végezték. "Vándor legények, akik a formakészítésben specialisták voltak, hosszabb-rövidebb ideig maradtak egy-egy műhelyben, és ott elkészítették az újabb divatú mintákat. Frasztéknál az 1910-es évek elején dolgozott hosszabb ideig egy öreg német segéd, aki csak gépi formákat készített, másolva a régi kézi formákat, ill. azok stílusában tervezett újakat. Az egyes mintákat jellegzetes vonalvezetésük, motívumaik alapján nevezték el a vevők, amit azután maga a mester, a műhely alkalmazottai, de különösen a vásározó személyzet maga is átvett, hogy könnyebben megértsék a vevő kívánságát. Ilyenek voltak: a csigás, leveles, ágas-bogas, bolhás, gyertyás, darázsfészkes, láncos-csíkos, tölgyfaleveles, szilvamagos, karikás, tűpettyes stb. A váltóba, bérmunkába hozott kelmék mintáit a műhelyben kifüggesztett mintakendőről választhatta a vevő. 1950 körül 80 különféle minta 10 X 10 cm-es lenyomata sorakozott egymás mellett egy kb. 2,5 méter hosszú és 80 cm széles anyagon, szépen kifestve kékre, rajta a fehér mintákkal. A számozott minták mellett minden jelölés nélkül még kb. 15 szegélyminta is helyet kapott, melyeket kendő, abrosz szélének mintázásához használtak. A vevő által kiválasztott minta számát beírták az ún. Segédkönyvébe, a hozott anyag mennyiségével és az illető nevével együtt. Elismervényként egy bárcát adtak, melynek azonos számozású párját a festendő ruhadarabra varrták. A kész munka kiváltása a bárca felmu135