Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

vászonszélességig közelítik egymáshoz, majd a legbelső horgokra akasztják a kelmét, és csigavonalban haladnak vele kifelé. A horgokon való rögzítés után a csavarmenet segítségével távolítják egymástól a ráf okát, miáltal a vászon teljesen kifeszül rajta. Ezután a ráfot a medence fölött lógó kötélre erősítik, és már ereszthető is a festékbe. A festés indigócsávában történik, melynek elkészítése gondos és hosszadalmas munkát igényel. A darabos indigót először finomra meg kell törni. Ennek eszköze a rejpsál, rejsol, domború fenekű rézedény. Két füle segítségével könynyen lehet mozgatni, hogy a belehelyezett öt, öklömnyi vasgolyó körbe-körbefusson benne. A vasmozsárban nagyjából összetört indigót a golyók alá rakják, erre vizet öntenek, hogy ellepje a festéket. Ekkor kezdődik az edény mozgatása, az indigó iszapfinomságúra való őrlése. A finom iszapos vizet közben leöntik róla, majd tiszta vizet öntenek rá, és mindaddig folytatják a munkát, amíg az indigó mind el nem iszapolódik. Ez a munka többnyire az elsőéves inasoké szokott lenni. A festéshez szükséges ún. törzskipa összeállítása a következő: 3 kg indigót oldanak fel langyos vízben a fenti módon; 18 kg meszet oltanak meg egy kisebb fahordóban. A kettőt 180—200 literes hordóban kell egyesíteni és összekeverni. Kis üstben 12 kg vasgálicot forró vízzel oldanak fel, majd a hordóban levő oldathoz keverik. A folyadéknak sárgás színűnek kell lenni az összekeverés után fél órával. Ha nem elég sárga, akkor még másfél-két kilogramm vasgálicot adnak hozzá — oldott állapotban. Az egészet felengedik vízzel, hogy a kb. 200 literes hordó tele legyen. Ezt a munkát serfolásnak is nevezték, az elkészült oldatot pedig stammkipának. A törzskipa magában még nem volt alkalmas a festésre, mert túl tömény volt, hanem ebből készült a festőmedencékben a festőkipa. A kimosott, tiszta festőmedencét kb. négyötöd részig megtöltik vízzel, majd 5—6 kg meszet és 4—5 kg vasgálicot öntenek bele oldott állapotban, s jól felkeverik a stocolóval (hosszú rúd végén ovál alakú lyuggatott korong). A medence vize fehéres a mésztől, csak később kezd sárgulni a vasgálictól. 2—3 napig hagyják érni, majd 60 litert öntenek bele a tömény stammkipából, és jól felkeverik az egészet. Szép sárgának kell lenni a kipának (most már erre a keverékre vonatkozik a szó); ha nem elég sárga, akkor adnak hozzá 1—2 kg oldott vasgálicot. Egy kipával egy évig is lehet festeni, de minden este 5—10 litert kell hozzáadni a törzskipából, hogy felfrissüljön. Talán az a leghelyesebb, ha annyit adnak hozzá, amennyit napközben elhasználtak belőle. Festés előtt fölstócolják, jól felkeverik a kipát, hogy a medence aljára ülepedett vegyszerek egyenletesen elkeveredjenek a vízben. Keveréskor zöldessárga a felörvénylő folyadék. Az erős mozgatás, keverés hatására hab, blum képződik a folyadék felületén, ezt a blumszedő deszkával lefölözik a kis sajtárba, majd pedig visszaöntik a törzskipahordőba. Ezután a csigaszerkezet segítségével a kipába engedik a ráfon lógó árut. A ráfot olyan mélyre engedik a folyadékba, hogy annak vaskampója kilátsszon a vízből. Szokás a kényesebb áru festése előtt az ún. necckipa használata. A medencében csak tiszta víz van, amiben jól átnedvesítik a festésre szánt kelmét, hogy azután a festőmedencében jobban húzza a festéket. — Félóráig kell hagyni az anyagot a kipában, majd felhúzzák levegőre. Előzőleg azonban egy kicsit megrázogatják a ráfot, kissé felhúzzák és hirtelen visszaeresztik, hogy a ráülepedett festék sűrűje visszamaradjon. Az első cúg, húzás alkalmával figyelhető meg a legjobban az indigófestődés látványos folyamata. Az eredetileg fehér anyag sárgás-zöldes színben emelkedik ki a medencéből, majd sötétedik a zöld szín, és •r131