Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

15. ábra. Tarkázás. 1954 A csornai műhelyben a fenti recept vált be a legjobban, évtizedeken át használták. Egyszerre annyit készítettek belőle, hogy fél esztendeig elég legyen. Nyirkos, hűvös helyen az ún. papos/iordóban tartották, hogy lassítsák a vegyi anyagok bomlását. Meleg helyen hamar romlott és használhatatlanná vált a pap. A múlt század közepéről fennmaradt receptek között „Weisz Pap", „Pász Papp", „Orange Papp", Krongelber Papp", „Chron Grünner Papp" leírásai mellett, azonban a gyapjúfestés „Scharlach Roth" eljárását is megtaláljuk.

30 Itt tehát a fehér minta mellett a zöld, sárga és narancs színek is ismeretesek voltak, de a vidék ízlése szerint a fehéret és a világoskéket festették. Ez utóbbinál is csak a fehér papot használták, világoskék alapra nyomva a mintákat. A mintázás, tarkázás eszköze a minta vagy forma. A forma 20 X 20, 20 X 25, 30 X 30 stb. cm méretű körtefa lap, melynek sima felületébe faragták a mintát. A minta kialakítása azonban a faragás mellett vagy azt kiegészítve, rézdrótok és -lemezek segítségével is történt. A faminták a XVIII. század végén, a XIX. század elején voltak jobban elterjedtek. A csak fémből kialakított minták a XIX. század közepére általánossá váltak. A megvetemedés ellen a falap hátoldalára még egy deszkát ragasztottak, esetleg csavaroztak. Egyúttal ebbe faragták bele a mintafa fogóját is. így 4—6—8 cm vastagságú lett a forma, ami a kellő súlyát is megadta a szerszámnak. A forma három sarkába egy-egy ún. anzecc-szöget ütöttek, a negyedik sarkon pedig az ismétlődő minta egyik motívuma helyez39 LFM. Népr. lt. 106. 128